Bátor Szilárd friss gyászával és egyben a lelkét tépázó démonokkal küzdve igyekszik túllépni a múlt árnyain, hogy végre méltó módon irányíthassa dubicai birtokát. Amióta az eszét tudja, számtalanszor volt kénytelen fenékig üríteni a keserűség poharát - a sors azonban ezúttal különleges meglepetéseket tartogat számára.
Bíró Szabolcs regényfolyamának nyolcadik része, a Dél pörölye újabb eseménydús éveket ölel fel a XIV. század páratlan történetéből. Ott lehetünk Zára ostrománál és a crécyi csatában, betekinthetünk a királyi udvar és a vidéki nemesség életébe, egyúttal pedig láthatjuk felemelkedni a legendás óriást, akit úgy hívtak: Toldi Miklós.
Képzeljétek, négy éve nem tudtunk olyat csinálni, hogy az éves turnét felosztottuk volna két szezonra: utoljára 2019-ben volt külön tavaszi-nyári, majd külön őszi országjárás – és most végre ismét így lesz! A Székirodalom Crew a régi lendülettel indul útnak két országban is, miközben rég nem látott lendülettel érkeznek majd az új könyvek, új írások is!
Az egyes turnéeseményekről az eseménynaptárban találtok további, részletesebb információkat.
Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeketm és sikerekben, egészségben gazdag új esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak!
Idén különleges karácsonyi ajándékkal készültem nektek.
Mivel 2022-ben nem volt új Anjouk-regény, ezért úgy döntöttem, elmesélem nektek a sorozat egyik jellegzetes mellékszereplője, Szolnoki Pista eredettörténetét. A tervezgetésben végül odáig jutottam, hogy létrehoztam Szolnoki "novellásblogját", ahol egyelőre három írást találtok (ez valójában egy kerek eredetsztori három felvonása), de amint azt az oldaldobozban található "fülszöveg" alapján kikövetkeztethetitek, Szolnokinak lesznek még a jövőben kalandjai:
"Valamikor az 1300-as évek elején született, mindössze néhány évvel azután, hogy az utolsó Árpád-házi király visszaadta lelkét a Teremtőnek. Az Úr 1323. esztendeje után került a visegrádi udvar egyik leggyorsabban emelkedő csillaga, Lackfi István szolgálatába, akit nemes egyszerűséggel csak Magyarország fehér sárkányaként emlegettek. Szolnoki Pistáról sosem szóltak krónikák, nevét nem örökítették meg oklevelekben – de mindig ott volt, ahol kellett egy legény a gáton, és sosem félt vérrel mocskolni a fegyverei vasát. Bárhová is sodorta az élet, tette, amit a becsülete megkövetelt – és néha még annál is többet..."
Szolnoki Pista blogját itt találjátok:
https://szolnoki.blog.hu/
Jó olvasást kívánok hozzá!
És hát hadd mondjam ki jó hangosan, hadd üvöltsem világgá teli tüdőből:
MA TIZENÖT ÉVES A SZÉKIRODALOM!!!
Hihetetlen, mennyien jöttetek velem ez idő alatt, kísértetek az úton, legalábbis annak egyes szakaszain: pályatársak, kiadók, szakmabeli kollégák és munkatársak, újságírók, bloggerek és vloggerek, könyvtárosok és kultúraszervezők, támadók és támogatók, illetve akik nélkül ennek az egésznek nem lenne semmi értelme: olvasók! Amióta pedig elkezdtem történelmi regényekkel foglalkozni, csupa olyan fantasztikus csodabogár, akikre az ember nem feltétlenül gondolna az irodalmi paletta szereplőiként, sőt alakítóiként: történészek, régészek, katonai hagyományőrzők, középkori életmód-rekonstruktőrök, kardforgatók, kovácsok, keramikusok, bőr- és faművesek... A hátországról, azaz a szerető családi és baráti körről nem is beszélve!
Az elmúlt tizenöt év szinte pontosan a felénél kettéosztható: hét és fél éve merem azt mondani, hogy főállású író vagyok, hogy hivatásszerűen végzem a munkám – és ezért elsősorban az Athenaeum Kiadónak, illetve a Líra Könyv csapatának tartozom elmondhatatlanul hálás köszönettel. Itt találtam először olyan közegre, amelyhez szívesen tartozom: mindig is önfejű, kicsit kívülálló alkotó voltam, de az Athenaeum és egyben a Líra műhelyének büszkén vagyok a tagja.
KÖSZÖNÖM NEKTEK, MINDNYÁJATOKNAK, hogy másfél évtizede jöttök velem az úton, és időnként, ha megroggyan a térdem, a hónom alá nyúltok – hogy segítetek cipelni, ha kell, akár a keresztet is!
Mit is lehetne kívánni ezen a szép születésnapon? Az első hét év könyveladási adatait sajnos nem tudom rekonstruálni, de a tizenöt év professzionálisnak tekinthető második felében sikerült túllépnem az ötvenezer értékesített Bíró-könyvet. A következő cél egyértelműen a százezer eladott könyv. Annak azért már komoly súlya van. Akkor hát legyen ez a kívánságom – mellé pedig az, amit Benyák Zoltán írt nekem egyszer: hogy sose fogyjon ki a tinta a tollamból!
Gyertek, tartsatok velem továbbra is, menjünk együtt az úton még sok-sok éven át!
Oldal 2 / 26