hétfő dec. 05

15 éves a székirodalom

2007. november 24-én, azaz pontosan 15 évvel ezelőtt jelent meg az első könyvem, a még Francis W. Scott álnéven írt Naplemente. Nem mondhatjuk, hogy érett könyv lett volna, hiszen csak úgy nyüzsögtek benne a tipikus kezdő írói hibák, és ma már nem adnám oda nyugodt szívvel senki kezébe, de akkor is: az első könyvem volt, az első lépés egy hosszú, nehéz, rögös, mégis nagyszerű úton.

És hát hadd mondjam ki jó hangosan, hadd üvöltsem világgá teli tüdőből:
MA TIZENÖT ÉVES A SZÉKIRODALOM!!!

Hihetetlen, mennyien jöttetek velem ez idő alatt, kísértetek az úton, legalábbis annak egyes szakaszain: pályatársak, kiadók, szakmabeli kollégák és munkatársak, újságírók, bloggerek és vloggerek, könyvtárosok és kultúraszervezők, támadók és támogatók, illetve akik nélkül ennek az egésznek nem lenne semmi értelme: olvasók! Amióta pedig elkezdtem történelmi regényekkel foglalkozni, csupa olyan fantasztikus csodabogár, akikre az ember nem feltétlenül gondolna az irodalmi paletta szereplőiként, sőt alakítóiként: történészek, régészek, katonai hagyományőrzők, középkori életmód-rekonstruktőrök, kardforgatók, kovácsok, keramikusok, bőr- és faművesek... A hátországról, azaz a szerető családi és baráti körről nem is beszélve!

Az elmúlt tizenöt év szinte pontosan a felénél kettéosztható: hét és fél éve merem azt mondani, hogy főállású író vagyok, hogy hivatásszerűen végzem a munkám – és ezért elsősorban az
Athenaeum Kiadónak, illetve a Líra Könyv csapatának tartozom elmondhatatlanul hálás köszönettel. Itt találtam először olyan közegre, amelyhez szívesen tartozom: mindig is önfejű, kicsit kívülálló alkotó voltam, de az Athenaeum és egyben a Líra műhelyének büszkén vagyok a tagja.

KÖSZÖNÖM NEKTEK, MINDNYÁJATOKNAK, hogy másfél évtizede jöttök velem az úton, és időnként, ha megroggyan a térdem, a hónom alá nyúltok – hogy segítetek cipelni, ha kell, akár a keresztet is!

Mit is lehetne kívánni ezen a szép születésnapon? Az első hét év könyveladási adatait sajnos nem tudom rekonstruálni, de a tizenöt év professzionálisnak tekinthető második felében sikerült túllépnem az ötvenezer értékesített Bíró-könyvet. A következő cél egyértelműen a százezer eladott könyv. Annak azért már komoly súlya van. Akkor hát legyen ez a kívánságom – mellé pedig az, amit Benyák Zoltán írt nekem egyszer: hogy sose fogyjon ki a tinta a tollamból!

Gyertek, tartsatok velem továbbra is, menjünk együtt az úton még sok-sok éven át!