
Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett
aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság
főszerkesztőjeként és rockénekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei
mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az Ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban, majd 2018 tavaszától 2020 végéig számos cikket publikált a Csallóköz című regionális hetilapban, ahol saját rovatot is szerkeszthetett.
2004 óta volt tagja a Csak Van
zenekarnak, mellyel kilenc év alatt több száz koncertet adtak, két
rockzenei tehetségkutatón is taroltak, megjárták a Megasztár ötödik
szériáját (majd a döntőbe jutáshoz szükséges, egyoldalú szerződés láttán
hátat is fordítottak neki), 2007-ben felvették 1 című promóciós CD-jüket, 2011-ben pedig kiadták első nagylemezüket, a Mindennek a teteje című albumot. Bíró Szabolcs rövid ideig, 2011-2012 között a Mojo Risin'
zenekar tagjaként is tevékenykedett. 2013 végén lezárta aktív zenei
pályáját, habár különböző kisebb produkciók énekesi posztján ezután is
fel-feltűnt: hol az írókból-költőkből álló OlvÉjsz Band, hol a Gálffy József gitárossal közös Jam It All alkalmi formáció frontembereként. 2017-ben került fel a YouTube-ra a Bogyóbatman című gyerekdala, 2018-ban a húszéves Expired Passport születésnapi nagykoncertjén énekelt, majd 2019-ben elvállalta a HaddelHadd rockzenekar énekesi posztjának betöltését, ezzel ismét visszatérve az aktív zenéléshez.
Bíró Szabolcs 2011-től 2014-ig (illetve kis kitérővel 2016-ig) könyvkiadóként is dolgozott: a rövid életű Historium Kiadó égisze alatt összesen kilenc regény, egy ún. zsebregény, hét novelláskötet és négy helytörténeti témájú kiadvány jelent meg. A Historium Kiadó szellemi utódjaként jött létre 2015-ben a Historium Polgári Társulás, mely azonban könyvkiadóként már nem, csupán rendezvényszervező civil társulásként működött, sajnos meglehetősen rövid ideig.
2014-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Csallóközi Anjou Károly Bandérium
névre keresztelt hadi hagyományőrző és múltidéző közösség, amely sokat segített az Anjouk c. regénysorozat világának érzékletesebb megteremtésében.
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén
publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre
megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök
c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia
világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza. 2017-ben jelent meg első ifjúsági kalandregénye, az Elveszett csillagok a Főnix Könyvműhelynél, illetve első mesekönyve, A sárkány, aki nem akart aludni a Manó Könyvek gondozásában, Korsós Szabina illusztrációival. 2020-ban szokatlan témájú regénnyel lepte meg olvasóit: a Lázár evangéliuma a horror és a történelmi regény műfajkeveréke.
Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán
ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a
kategória egyben azt is sejteti, hogy Bíró Szabolcs nem kíván egyetlen műfaj
mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória
belefér. Emellett a székirodalom az évek során egyfajta "branddé" erősödött: székirodalmi könyvturné címen fut az író évente ismétlődő előadó- és dedikálókörútja, 2015-től pedig bizonytalan időközönként (leginkább a tavaszi-nyári könyvturnék során) jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.
Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával él a Csallóközben, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak. Az írót 2016-ban Visegrádon az akkor 690 éves Szent György Lovagrend
tagjává avatták, 2017-ben pedig az Eger Kulturális Nagykövete címmel jutalmazták. 2018-ban megkapta a Szent György Lovagrend lovagkeresztjét, hadiszalagon a Szent Koronával.