Paulus barát, a titokzatos vándorszerzetes saját
múltja elől menekülve járja a világot. 1334 telén a sors egy
észak-itáliai kolostorba vezeti, amelynek nagy része évek óta romokban
hever, sötét zugaiban és poros termeiben pedig különféle szerzetesrendek
élnek furcsa szimbiózisban. Amikor az egyik lakó rejtélyes körülmények
között meghal, a vándorszerzetes nyomozásba kezd – amit azonban több
tényező is nehezít…
Paulus barát egy olyan korban igyekszik megtudni az igazságot, amelyben szinte bárkire rá lehet sütni az eretnekség bélyegét, és amelynek mindennapi részét képezi a halál. Vajon sikerrel járhat-e egy olyan ember, aki saját maga előtt sem tud teljesen őszinte lenni?
Az ötödik parancsolat Bíró Szabolcs korai munkája, az első, amelyet saját nevén jegyzett. Az Athenaeum Kiadó új köntösben, a szerző több más történelmi témájú és hangulatú – vagy épp az Anjouk-sorozathoz kapcsolódó – novellájával együtt adja közre ezt a különleges kisregényt.
Bronz és mészkő, nekünk, magyaroknak ezer év történelme Árpád vezértől Kossuth Lajosig.
1345. Alighogy véget ért a litvánok elleni keresztes hadjárat, a csehek
máris a lengyelekkel háborúznak. Krakkó ostromát magyar hadak segítenek
meghiúsítani, de közben Anjou Lajos már a következő, tengermelléki
hadjáratára készül. A dalmáciai Zára véres háborúba keveredik
Velencével, ám miközben Visegrádról várják az életmentő segítséget, a
Nápolyi Királyságban olyasmi történik, ami alapjaiban változtatja meg az
Anjouk további terveit - és a Magyar Királyság történelmét.
Az Úr 1300. évének nyarán
egy tizenkét éves nápolyi ifjú száll partra a Magyar Királyság egyik
legdélibb csücskében. Anjou Caroberto ereiben az Árpád-házi királyok és a frank
Capetingek vére csörgedez, a lobogója alá szerveződő párt pedig hamarosan meghatározó
politikai erővé duzzad. Miután meghal III. András, úgy tűnik, Caroberto számára
egyenes út vezet a Szent Koronáig – ám az ifjú trónkövetelő folyamatosan akadályokba
ütközik, és ellenségeinek száma sem csökken. Az ország lángokban áll, Anjou Károlynak
pedig háromszor is el kell érnie, hogy megkoronázzák, míg végül tartósan meg
tudja szilárdítani hatalmát.
1342. Anjou Károly a halálos ágyán fekszik. A visegrádi udvar temetésre
készül - és az új király, a mindössze tizenhat esztendős Anjou Lajos
megkoronázására. Lajos ugyan sokat tanult az apja uralkodásából, ám ő
alighogy trónra ül, azon nyomban háborút hirdet - legfőbb példaképei,
Szent László és Nagy Sándor nyomdokain járva.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága minden évben megjelenteti az Ünnepi Könyvhétre az előző évben publikált szlovákiai magyar kortárs irodalom kispróza és versválogatását...
„Borzasztó szerencsés embernek érzem magam, hogy a jelenlegi irodalmi
közegből több kedvenc írómmal is már-már baráti nexust ápolok. Az egyik
ilyen barátom Bíró Szabolcs, akinél kevés szimpatikusabb és
maximalistább embert ismerek. Ő számomra több szempontból is
példaértékű, ezért is gondoltam úgy, hogy itt lenne az ideje készíteni
vele egy interjút. Sokszor beszélgettünk róla, hogy majd egyszer, majd
valamikor, majd valaminek az apropóján, de aztán egy nap úgy döntöttünk,
hogy na, akkor ma elkezdjük. Nagyon sokáig, több mint negyed évig
készült a beszélgetés, és nagyon hosszú is lett, viszont annyira
olvastatta magát, amikor szerkesztettem, hogy úgy döntöttem: nem húzom
meg, nem szedem ketté, megkapjátok egyben ezt a már-már epikusnak
mondható beszélgetést.” – Szénégető Richárd, újságíró
Sárkányfi hároméves lett, és az ősi szabály szerint itt az ideje, hogy
megtanuljon tüzet okádni. Csakhogy a kis piros sárkánynak ez cseppet sem
tetszik: a láng csípi a nyelvét, az íze pedig kellemetlen. Sárkányfi,
mint mindig, szigorú kötelességei helyett ezúttal is sokkal szívesebben
játszana a barátaival. Csakhogy az erdő lakói a jelek szerint
nyomtalanul eltűntek – vagy talán valaki elrabolta őket? Hová lettek
Sárkányfi barátai? És mit tehet egy apró piros tűzokádó, aki egyáltalán
nem akar tüzet okádni?
"Apám nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és
repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én
láthatom mindezt elevenen szétrohadni..."
1333. A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal,
amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora
helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi.
Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg
lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász
és könyvkiadó 1859-ben "Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára" címmel életre
hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges
határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára
legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes
tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan
dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy
Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban
használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi
koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb,
emberibb világ tárgyi bizonyítéka.
1328. Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az
osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán
rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt
esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne
lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének
kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy
Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem
megy zökkenőmentesen - ám a sorsa elől senki sem menekülhet.
1326. Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki
hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes
visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez.
Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain
végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken
egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény
királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent
György nevét viseli.
Zalán Peti egy szűkös mezővárosi panellakásban él az édesanyjával.
Iskolatársai zaklatása elől a könyvekbe menekül, és arról álmodozik,
hogy egyszer író lesz - csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a
valódi nagy kaland.
Sárkányfi, a Sokszögletű Kerek Erdő szelíd, játékos lakója felesleges időpocsékolásnak tartja az alvást. Egy este elhatározza, hogy többé nem hajlandó aludni. Elindul hát az erdőben, hogy társakra találjon az éjszakai időtöltéshez. Különös útja során találkozik Kuruttyal, a békával, Fincivel, a mezei egérrel, Ususszal, az örvös medvével és Aszklépiosszal, az erdei siklóval, akiknek azonban nem fűlik a foguk az éjjeli játszáshoz. Vajon miért küldik el mindnyájan Sárkányfit? És vajon, ha mindenki alszik, akkor Strix, a bölcs öreg szakállas bagoly miért van ébren? Talál-e a kis piros sárkány éjszakai játszótársat, vagy helyette megtanulja, hogy pihenésre mindenkinek szüksége van? Na és milyen ára van annak, ha valaki éjszakánként szeretne ébren lenni?
"Kedves Gyerekek! Amikor megírtam Sárkányfi első kalandját – A sárkány,
aki nem akart aludni című mesekönyvet –,reméltem, hogy a sokszögletű
kerekerdő lakói elnyerik az olvasók rokonszenvét, és még számos további
kalandban vehetnek részt együtt. Ebből a foglalkoztatóból most kicsit
jobban megismerhetitek Sárkányfi családját és legközelebbi ismerőseit:
Kuruttyot, a békát, Fincit, a mezei egeret, Ursust, az örvös
medvét, Aszklépioszt, az erdei siklót és Strixet, a bölcs öreg szakállas
baglyot. Keressétek meg a helyes ösvényt, fedezzétek fel a képeken
látható különbségeket, kössétek össze a
számokat, rajzoljatok, színezzetek, és Sárkányfi pompás, varázslatos világa
ezer színben elevenedik meg előttetek! Jó szórakozást kívánok nektek a
sokszögletű kerekerdőben! Barátsággal: Bíró Szabolcs, a meseíró lovag"
Válogatás az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagjainak alkotásaiból
1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után
hazatér a Szentföldről Magyarországra - otthon azonban csak halál és
gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és
tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a
megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan
harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a
kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik
a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget
elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja
büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az
út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol,
csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy
templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.
1323. Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
1322. Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként szolgáló Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.
1321. Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…
Mitikus hősök, Jedi-lovagokhoz hasonló harcművészek, varázslók, alkimisták, súlyos titkok őrzői, ősi vallások örökösei, világrengető összeesküvések kiötlői? Ennek az izgató – és, mint kiderül – veszedelmes titoknak a nyomába ered egy prágai antikvárius, aki egy napon különös megrendelést kap: kis cédulát hagynak az asztalán, rajta egy telefonszámmal és a "Sub Rosa" felirattal. Az antikvárius megpróbálja felkutatni az ismeretlen könyvet a száztornyú Arany Prága kusza labirintusában, de lassan rá kell ébrednie, hogy a titokzatos mű vagy nem létezik, vagy csak valakik nem akarják, hogy létezzen. Furcsábbnál furcsább helyszíneken furcsánál furcsább alakok keresztezik az útját, akik mind egyet akarnak: a templomosok tikát, a tiltott tudást, a Sub Rosát. 
Prágában egy író és egy bárzongorista-detektív életének szálai futnak össze pár pillanat erejéig egy különös, fekete öltönyös férfi akaratának köszönhetően. Miközben betekintést nyerünk az emberi természet legsötétebb bugyraiba, a szemünk láttára elevenednek meg a gótikus város legendái…
A Madách-Posonium kiadó 2011-es évkönyve, fekete-fehér fotókkal illusztrálva, számos alkotó munkáival. A kötetben olvasható művek szerzői: Tőzsér Árpád, Babits Mihály, Móra Ferenc, Tóth Elemér, Sarkady Sándor, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Szalay Zoltán, Juhász Katalin, Ferdinandy György, Z. Németh István, Bettes István, Aich Péter, Csányi György, Bíró Szabolcs, Juhász Dósa János, Rozbroy Viktor, Urbán Klára, Dr. Sóky Lívia, Ferenczy Éva, Péterfi Szonya, R. Radó Lili, Sóky Bernadett. 
„2008 nyarán rájöttem, hogy a Sub Rosa megírásához Prágába kell utaznom; hogy a saját szememmel kell látnom a helyszínt, a saját bőrömön kell megtapasztalnom azokat a dolgokat, amelyeket majd a szereplőim is fognak a macskaköves utcákat róva. 2008. augusztus 22-én tehát elindultunk idősebb öcsémmel, Gergellyel és egy régi jó barátommal, Németh Petivel, hogy együtt fedezzük fel az Arany Várost. Az útra magammal vittem a mini laptopomat is, és megfogadtam, hogy minden este pontról pontra megírom az aznapi eseményeket – méghozzá részletekbe menően. Négy napot töltöttünk ott, és én sokszor késő estig gépeltem, megszállottan kelepeltem, hogy dokumentálhassam a számomra oly varázslatosnak tűnő élményeket. Most, két év elteltével, miután a regény elkészült és meg is jelent, úgy döntöttem, egy kötetbe fűzve és az akkori fényképeinket felhasználva a nagyközönség elé tárom ezt a gyakran naiv, időnként felháborodott hangvételű, általában pedig egyszerűen csak elfogult szöveget.”