szombat febr. 25

Templomosok a Balatonon

Az egészről Umberto Eco tehet!
Amikor a nyolcvanas években a Történelmi Templomos Lovagrend megbízásából, és a Jedi Tanács jóváhagyásával megírta előbb A rózsa nevét, majd A Foucault-ingát, talán nem is volt tisztában vele, micsoda lavinát zúdít a könyves világra. A lavina lassan indult. A Vatikán persze most is későn ébredt, de azért húsz év szundikálás után megbízta a sikertelen popzenész Dan Brownt, hogy a nevükben – és az Új Templomos Lovagrend, a Rózsakeresztes Szövetség, az Oriens Nagypáholy, és a Budhista Világtanács jóváhagyásával – megírja a válaszokat. Ezek után gyorsult fel a lavina, köszönhetően az Egyetemes Világmarketing Zrt áldásos működésének.
Azóta sorra bújnak elő a templomosok a világ különböző helyeiről. Lehet az harlemi nyomornegyed, lisszaboni gettó, vagy akár, mint ebben az esetben, Balaton-felvidéki templomrom.
És ezzel megérkeztünk ennek a könyvnek az egyik erényéhez: végre felteszi Magyarországot a Nagy Templomos-Összesküvés Térképre. (További erénye, hogy meg sem próbálja bebizonyítani, hogy a nagymesterek többsége magyar származású volt.)
És még erények:
A szimpatikusan amatőr és időnként kellően ostoba főhős, aki alkalmanként már-már Langdon paródiájának tűnik. (Derékszög. Ééérted!?) Aztán az írói hozzáállás, mert nem akarja azt sugallni, hogy néhány régi könyv nem csak a kutatókat és a gyűjtőket hozza lázba, hanem megváltoztatja az egész világot.
Érdekes, de egy kicsit kidolgozatlan mese, és mert mese, megbocsátható a néhány logikátlanság.
Azért egyszer szívesen elolvasnék egy hihető történetet is valami templomos összeesküvésről.

egy ember,
könyvek+ blog
(2011. január 11.)