szerda ápr. 21

Középkori zombik – Lázár evangéliuma KÖNYVAJÁNLÓ

Eddig a pillanatig fogalmam sem volt róla, hogy hiányzik az életemből egy magyar történelem ihlette zombi-történet. Most pedig azon töprengek, hogyan tudtam nélküle élni eddig? És hogy mikor érkezik a folytatás.

Bíró Szabolcs leginkább történelmi regényeiről, azon belül is az Anjouk-regényfolyamról ismert, így a Lázár evangéliumának alap koncepcióját teljesen megértem. De hogy jöttek a zombik?

Soha nem állt hozzám igazán közel a magyar történelem. És őszintén szólva nem is nagyon próbáltam tenni ellene. A suliban igyekeztem a legjobb tudásom szerint teljesíteni, de legtöbbször rettenetesen untam, főleg a világtörténelem egyéb pontjaihoz képest. De ismerjük a karmát, annak idején érettségin természetesen Károly Róbertet húztam, és igyekeztem ügyesen rizsázni több-kevesebb sikerrel.

Na most ott tartok, hogy a könyv elérte, hogy megkedveljem a magyar törit. Gondolom, hogy a zombis részek nem történtek meg a valóságban, de azon kaptam magamat, hogy az Anjouk után olvasok. Rájöttem, hogy a 14. század tök izgalmas volt magyar és nemzetközi szinten is, úgyhogy puszta szórakozásból is, de jobban beleástam magamat a kor történéseibe.

Anjou Lajos és a zombik

A regény korhű jellege egyébként is remek zamatot ad az amúgy rettenetesen elcsépelt zombi-szcénának. Amikor már ilyen szintű csömör éri a fogyasztót egy adott témából, nagyon nehéz lenyűgözni. De szerencsére mindig van új a nap alatt, és egyszer-egyszer rábukkanhatunk kivételes alkotásokra. Legutóbb, ha jól emlékszem a Kiéhezettek hagyott bennem mély nyomot. Azóta nem tudom mennyi zombis filmet, könyvet, játékot fogyasztottam, de érződik a minőség, ha már nem is emlékszem rájuk.

A Lázár evangéliuma viszont napok óta kísért. Egyrészt a különleges szettingje miatt, másrészt pedig a vérfagyasztó jelenetei gyakoroltak rám hatást. A zombi-kultúrát illetően ezúttal sem olvashattunk semmi forradalmit. Megfertőzött, csoszogó élőholtak, akik nehezen viselik, ha kárt tesznek az agyukban. De itt és most ezzel az ég világon semmi baj sincs. A zombik csak katalizátorai a remek karakterek fejlődésének, és a cselekmény előremenetelének.

A sztoriba nem szeretnék belemenni, mert ugyan nem spoilerről lehet beszélni, de egyéb történések és fejlemények szerves részeit képezik ennek a folyamatos élménynek. Ezt pedig senkinek nem szeretném elszúrni. Dióhéjban annyit lehet megemlíteni, hogy a Nápolyból hazatért Anjou Lajos és kompániája a taljánoknál olyat láttak, amire nem lehet felkészülni.

Mire odáig jutottak volna, hogy megosztják tapasztalataikat a magyar királyi udvarral, addigra oda is betör az ismeretlen vész. Itt kezdődik meg igazán szereplőink erőt próbáló kalandja. Az író példamutatóan olvasmányos regényt kanyarított. Egy pillanatig nem unatkoztam, nem tapasztaltam unalmas, lapkitöltő epizódokat, vagy fölösleges részeket.

Nem feltámadottak, élőholtak!

A Lázár evangéliuma kicsit zsánermix, de ettől vált különlegessé és reményeim szerint a jövő számára emlékezetessé. A történelmi mivoltát Bíró megfejelte a gyakran tényleg elég explicit horrorral (rengeteg végtag és ember fog hullani), de még így is akadt olyan helyzet, ahol a sötét humor kapott szerepet. A regényben szerepelnek világi és egyházi személyek is, szembenállásuk pedig még az intrika-faktort is rendesen kimeríti.

Összességében tehát a Lázár evangéliuma egy abszolút kellemes csalódás volt számomra. Rendkívül olvasmányos, a történelmiség pedig remekül egészítette ki a horror-közeget. A zombik terén nem olvashattunk forradalmi változásokat, de ez nem is hiányzott. A csoszogó holtak kellően ijesztőek, ahogy a halottaikból feltámadt különböző szereplők is garantálják, hogy benn akad az olvasó lélegzete. A cselekmény folyamatosan pörög, rendkívül dinamikus, ahogy a szereplők is remekül vannak megformálva. Minden zombi és/vagy horror-rajongónak meleg szívvel tudom ajánlani, igazi hiánypótló mű ez a kötet.

Gabe March
Geekvilág
2020. május 15.