hétfő jan. 16

Bíró Szabolcs: Sub Rosa (Bridge olvas)

Az öreg egy valóságos mozgó lexikon volt, vagy inkább egy egész lexikonsorozat. Ha előzőleg megemlítettük, hogy László a tizenkilencedik születésnapjáig gyakorlatilag mindent elolvasott, amihez csak hozzájutott, akkor Jiříről azt kell mondanunk, hogy ő tulajdonképpen könyvek közt nevelkedett, és egész életében nem is volt más szerelme, mint a könyvek, az olvasás. Valószínűleg papírt evett, betűket ivott hozzá, és amint elköltötte szerény ebédjét, visszatért rajongásig szeretett könyvei közé, hogy tovább bővítse lexikális tudását.

A Sub Rosa című regényről érdekes módon már azelőtt halottam, mielőtt még bármi fogalmam is lett volna arról, ki az a Bíró Szabolcs és voltaképpen miről is szól ez a könyv pontosan, ugyanis alkalmam volt Twitteren követni a szerkesztő, Mucsi Melinda munkálkodását. Melinda lelkesedése közismerten határtalan, így a Sub Rosa mentális várólistámra került, aztán nyáron a valóságosra is, amikor a szerzővel folytatott csereüzlet folyományként szert tettem egy saját, hozzá pedig dedikált példányra a könyvből.

A fülszöveget és Szabolcs honlapját olvasgatva az már kiviláglott előttem, hogy krimivel van dolgom, és amikor megláttam a regény Umberto Ecónak szóló ajánlását, látatlanban megítéltem neki egy piros pontot, ugyanis Eco mester hatalmas kedvencem, A rózsa neve pedig fent van az örökös TOP10-es listámon. Hasonló lehet a helyzet Bíró Szabolccsal is, ugyanis Eco hatása lépten-nyomon felfedezhető a regényben, ami persze nem baj, a magam részéről én roppantul tudom élvezni az utalásokra való vadászatot, és egyszer-egyszer bosszankodtam is, miért nem láttam előre egy-egy fordulatot, annyira „ecóinak” tűnt néhány lépés.

Történetünk hőse Ferenczy László élete maga a bibliofil paradicsom, ugyanis a nagyapjától örökölt Vilmos Antikváriumot (khm-khm) vezeti az Arany Prágában – és itt álljunk is meg rögtön, hiszen Bernie Rhodenbarr óta tudjuk, hogy az antikváriusok élete egyáltalán nem olyan nyugis szakma, mint amilyennek sokan gondolják. Sőt, a könyvesboltosok, irodalmárok és egyéb tudósok élete nagyjából annyira gondtalan és eseménytelen, mint James Bondé (szóval a molyokkal csak ne packázzon senki). Így aztán Lászlón kívül senki nem lepődik meg, amikor egy nap az antikvárium békés miliőjébe cseppet sem illő fogdmeg keresi fel a titokzatos Herr Kreutz nevében, aki a telefonszáma mellett csak annyit üzen: "Sub Rosa." László idős barátjával, Jiřivel megvitatván a dolgot, kiderül, a rózsakeresztesekhez (naná) és egy könyvhöz van köze ennek a rejtélyes ügyletnek...

De amennyire Eco koncepciójában a regény, annyira Dan Brown a technika, hiszen jobbára nem annyira filozófiai fejtegetésekkel és kultúrtörténeti elmélkedésekkel van itt dolgunk, mint inkább egy pergő krimivel, amiből a romantikus szál sem hiányozhat (amin az én gonosz, cinikus lelkemmel leginkább csak vigyorogni tudtam), és úgy hullanak itt az áldozatok jobbnál jobb történelmi helyszíneken, ahogy az elő van írva, László pedig csak kapkodja a fejét, meg időnként az olvasó is. Persze műfaji sajátosság, hogy a végén nyitva marad néhány kérdés, és bár krimiknél ezt különösebben nem szoktam értékelni, tény, hogy a téma megköveteli.

Remekül szórakoztam a regényen, de azért motoszkál bennem egy kis sunyi késztetés, hogy a Bridget Jones Natashájával szólva megkérdezzem: "Szabolcs, mennyire önéletrajziak a művei?" Hiszen Ferenczy László nagyjából minden romantikus lelkületű bibliofil álma: főállásban antikvárius, hobbiból pedig rejtélyeket nyomoz ki. Ki van ez találva.

Egyébként ajánlom figyelmetekbe Szabolcs honlapját, blogját és és a regény blogját, mindenféle érdekességet találhattok ezeken - muszáj elmondanom, hogy igen, így kell ezt csinálni, akkor is lehet ötletesen promózni egy könyvet és jelen lenni a neten, ha nem áll az ember háta mögött Nagy Kiadó Sok Pénzzel, szóval a rinya helyett nyugodtan akcióba lehet lendülni.

2010. november 19.