hétfő nov. 20

Az elveszett Gárdonyi-kézirat nyomában

Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve a magyar irodalom egyik legnevesebb történelmi regénye, amely az egri vár 1552-es ostromát és előzményeinek történetét dolgozza fel Bornemissza Gergely főszereplésével. Bíró Szabolcs kortárs magyar író - aki az Anjouk és a Non nobis, Domine történelmi regénysorozatokat is írta - Elveszett csillagok című ifjúsági kalandregényének tizenhárom éves főszereplői, Peti és Tünde egy titkos Gárdonyi Géza kézirat nyomába erednek.

(…)

Nem sűrűn szoktam ilyet, de hadd kezdjem azzal a nem titkolt személyes véleményemmel az értékelést, mely szerint Szabolcs az egyik legtehetségesebb kortárs magyar író. Kritikusként kezdtem, aztán hamar rajongójává váltam, és minden könyvét gyermeki boci szemekkel várom, mióta az Anjouk a kedvencemmé vált. Bátran ajánlom mindenkinek úton útfélen, és örülök, hogy sok olvasóm az ajánlásomra megvette a könyveit, és annak még inkább, hogy kapok is visszajelzéseket, hogy köszönitek, hogy megismertettelek vele titeket.
Ezt az ifjúsági kalandregényét speciel 26 éves létemre már annyira vártam, hogy külön felvettem vele a kapcsolatot emiatt, és köszönöm, mert ez a könyv egy igazi, életre szóló élménnyel ajándékozott meg. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a hétvégén pont Egerbe utazom, ahol a könyv is játszódik, tehát saját magam is meglátogathatom azokat a helyszíneket, amelyek főszereplőink bejártak. Biztos, hogy Szabolcsnak hála sok olyan látogatnivaló is felkerült a listámra, ami egyébként elkerülte volna a figyelmemet. Most már tudom, mi lesz az az elsőszámú ifjúsági könyv, amit minden szülőnek és gyereknek ajánlani fogok:

Az Elveszett csillagok című kalandregényben tehát egy olyan (fiktív) kézirat nyomába eredhetünk, amelyet a történet szerint Gárdonyi Géza írt, de sosem került nyilvánosságra. Peti, a félénk, tizenhárom éves kiskamasz Dunaszerdahelyről, azaz Szlovákiából Egerbe megy nyaralni a nagynénjéhez, Katához. A történelmi városban meglátogatja az összes nevezetességet, és megismerkedik többek között a Dobó Istvánt alakító hagyományőrző várkapitány, Tibi bácsi unokahúgával, Tündével.

A regény pillanatok alatt magába szippantja az olvasót, és érdekes kettősségével egyszerre repít el minket a modernkori és az 1552-es évekbeli Egerbe. Kicsit bepillantást nyerhetünk a várvédők életébe, sétát teszünk az Érsekkertben, megnézzük a Líceumot, a Dobó teret, a Minorita templomot és természetesen magát a várat, rengeteget nevetünk, kalandozunk, rejtvényeket fejtünk meg, titkos pecséteket törünk fel. Ellátogatunk a Gárdonyi Géza emlékházba, ahol a híres író, az egri remete élt és dolgozott, idézünk az Egri csillagokból, szablyával vívunk, biciklizünk, teázunk az Egri pasa sátrában, és mindeközben hihetetlen élményekre és tudásra teszünk szert. Legyen az olvasó akár diák akár felnőtt, ez a regény biztosan utazásra hívja majd!

Imádtam minden percét, amely kicsit felidézte bennem azt az időszakot, amikor a Tüskevárt olvastam, hiszen az is egy fantasztikus nyár története, ugyanakkor a rejtvényfejtés a Da Vinci-kód hangulatát is tükrözte – egyszerűbben, persze. Érdekesség, hogy a könyv végén található egy térkép is, amin az író jelöli a különféle helyszíneket, ahol a cselekmény játszódik, így akár élőben, akár a Google Maps segítségével mi is ellátogathatunk az adott helyekre – ahogy én azt mindkét módon meg is teszem/tettem. Ez egyfajta személyes köteléket alakít ki bennünk a történet és a főszereplők iránt is. És ha már itt tartunk, Petit bármikor szívesen elfogadnám keresztfiamnak, és nagyon szívesen csatlakoztam hozzá és Tündéhez erre a kalandra. Ők természetesen kitalált karakterek, de Tibi bácsi személye például valóban a Dobó István Vármúzeumban Dobó Istvánt megformáló Oláh Tiborról lett mintázva, akit egyébként a valóságban Furénak becéznek. Vele itt olvasható egy interjú:
www.heol.hu/heves/kozelet/dobo-varkapitany-a-kozfoglalkoztatott-617762/

Kétség sem férhet hozzá, hogy alig várom, hogy magam is bejárhassam ezeket a helyeket, és a Dobó téren állva majd biztosan eszembe fog jutni, hogy Peti és Tünde is itt álltak „egykoron”. Szinte látni fogom őket magam mellett a várban és a Gárdonyi emlékházban, és legalább egy kicsit úgy érezhetem majd: én is ott voltam.

A kötetet bátran ajánlom gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, akár egy egri kirándulással egybekötve! Egyszerre kalandos és oktatójellegű, tökéletes nyári olvasmány. Talán a „poros” Egri csillagok elolvasásához is több kedvet ad majd, akárcsak a történelmi város bebarangolásához.

Könyveskuckó blog
2017. május 12.