hétfő nov. 20

Könyvkritika: Bíró Szabolcs: Non nobis Domine (2016)

Az Anjouk-sorozat előzménytörténete ugyanolyan zseniális, mint a folytatás

A templomos lovagok legendáján nem fogott az idő, még ma is rengeteg titok övezi a történetüket, a Szentföldön harcoltak, egy  idő után már ők sem tudták, hogy miért, majd Akkon eleste után visszatértek Európába, ahol Szép Fülöp francia király pecsételte meg a sorsukat. Jacques de Molay nagymester máglyahalálával (akinek az átka megfogant, és egy éven belül a király és a vele szövetséges pápa is a túlvilágra költözött) a rend hivatalosan megszűnt, azonban még ma is sokan hisznek abban, hogy máig fennmaradt. Bíró Szabolcs könyvében az utolsó magyar templomos lovagok, a Szentföldet megjárt Bátor Vilmos, azaz Kelet oroszlánja, valamint unokaöccse, és fogadott fia, Bátor Attila sorsán keresztül ismerhetjük meg, milyen volt az élet az Árpád-ház kihalása után az interregrum káoszába fulladt Magyarországon. Kemény és nehéz, amelyben a lovagok voltak az igazi akcióhősök, akiknek kőkemény erkölcsi problémákkal kellett szembesülniük, és iszonyúan véres csatákat kellett megvívniuk a királyukért, miközben elvben a pápa fennhatósága alá tartoztak. Az Anjouk-sorozat előzménykötete (két korábban megjelent könyvet adott ki a kiadó újra egyben tavaly) semmiben sem marad el a folytatástól, ugyanolyan magával ragadó történetet mesél el, ugyanakkora érzelmi intenzitással, profi írói mentalitással és olyan kivételes történelmi tudással a korszakról, amely mára már Bíró Szabolcs védjegyévé vált. A csaknem 800 oldalas könyv a letehetetlen kategóriába tartozik, azonnal elveszíti az időérzékét az, aki belekezd, annyira beleéli magát a lovagkorba, amely véres és mocskos, de mégis utolérhetetlenül romantikus. Kiváló alkotás, amely üvölt a  filmvászon (tévésorozat) után, remélem, minél előbb láthatjuk élőben is a Bátor család történetét, amelyben életre kel egy régen letűnt világ, Erősen ajánlott darab!

Bátor Vilmos, a kiégett templomos lovag hosszú évek után tér haza a Szentföldről, azonban szeretett húgának már csak a sírját találja, és miután bosszút áll  a halálért a sógorán, magához veszi 5 éves unokaöccsét, Attilát, és elhatározza, hogy tökéletes lovagot nevel belőle. Átadja neki minden tudását, a fiú valóban kiváló harcos lesz, azonban a szívének nem tud parancsolni, és beleszeret egy fogadós lányába, Ágnesbe, az érzés kölcsönös, és legyőz mindent, miközben átgázol rajtuk és az országon a történelem…

Bíró Szabolcsnál jobb könyveket senki nem ír ma nálunk, ha középkori magyar történelemről van szó, olyan életszerűen tudja elmesélni a történeteit, hogy észre sem vesszük, mennyi ismeretet szerzünk közben a korról, miközben teljes szívünkkel drukkolunk a főszereplőknek, és dobjuk el az agyunkat a vérgőzös csatáktól, a tökéletes harcológép lovagoktól, akiknek lelkük is van, amelyet rendkívüli módon próbára tesz a kor, amelyben élniük rendeltetett. Az Árpád-ház kihalása után több király és ellenkirály küzdött a trónért, miközben az igazi hatalom a tartományurak kezében összpontosult, akik erkölcsi romlásba vitték az országot, miközben saját érdekeiket követve minél nagyobb vagyont harácsoltak maguknak. Ebben a nem könnyű helyzetben a templomos lovagoknak el kellett dönteniük, hogy kinek az oldalára állnak, miközben tudták, hogy Szép Fülöp (az adósságai és a pénzéhsége miatt) mindent megtesz a rendjük elpusztítása érdekében. A nagypolitika metszéspontjában ott áll Bátor Attila, aki felesküdütt templomos lovagként lett a király kardja, és a lilomos lovag valóban a legjobb harcos, de a lelkében kermény harc dúl, hiszen szüzességi fogadalmat tett, miközben életre szóló szerelmet érez a közrendű Ágnes iránt, aki méltó társa, novíciának (fel nem esküdött apácának) áll, és megfogadja, hogy örökké várni fog Attilára, hogy egyszer házasságra léphessenek, és gyerekeik szülessenek. Az Anjouk-ból már tudjuk, hogy ez az álom valóra válik, de ennek ellenére az utolsó oldalig izgalmas tud maradni a történet, olyannyira, hogy nekem is csak csak az 500-dik oldal környékén tűnt fel, hogy amúgy már olvastam korábban.

A könyv címe a templomos lovagok jelmondatából ered ("Non nobis Domine, non nobis, sed Nomini Tuo da Gloriam!- Nem miérettünk Uram, nem miérettünk, hanem a Te nevednek dicsőségére"), és az 1292-től 1312-ig (a rozgonyi csatáig, ahol Csák Máté döntő vereséget szenvedett Károly Róbert királytól) tartó időszakot öleli fel. 1301-ben hunyt el III. András, akivel férfiágon kihalt az Árpád-ház, és innentől kezdve hosszú évekig tartó káosz szakadt az országra, Károly Róbertnek sok évtizedes harcába került, hogy ténylegesen az uralma alá hajtsa az országot, megtörje a tartományurakat, és nemcsak névleges, hanem igazi király legyen belőle. A templomos lovagokkal együtt egy történelmi korszak süllyed el, hogy egy új szülessen, ehhez azonban nagyon sok véren és csatán kellett átgázolnia a királynak és a liliomos lovagnak, akiknek a sorsa örökre összeforrott még fiatal korukban. A történet elején Bátor Vilmos karaktere az erősebb, hogy aztán lassan, de biztosan átadja a stafétabotot Attilának, mindkét hős lovag karakterét rendkívül sokrétűre írta meg Bíró Szabolcs, akárcsak a többi szereplőét Károly Róbert királyon át Ágnesen keresztül Lászlóig, Attila fegyverhordozójáig. Az erkölcsi züllés nemcsak az országban követhető tetten, hanem a templomos lovagrend soraiban is, a makuláltan lovagok legendája már régen a múlté történetünk kezdetén, de Vilmos és Attila karakterén keresztül olyannak láthatjuk őket, amilyennek mindig is szerettük volna. Mindketten megvívják a maguk harcát, hogy aztán megtalálják a lelki békéjüket, kettejük sorsa a rozgonyi csatában teljesedik be, tökéletes drámai csúcspontként zárva le az izgalmas történetet, amelyben a romantika és az akció olyan zseniálisan elegyedik, hogy végig úgy érezzük, nem könyvet olvasunk, hanem filmet nézünk. Abbahagyhatatlan!

A könyv legnagyobb erénye, hogy nem idealizált karakterekkel, hanem hús-vér figurákkal dolgozik, akik esendőek, megvannak a maguk hibái, óriási jellemfejlődésen mennek át, és nem csak a főszereplők, hanem a mellékkarakterek is érdekesek, sokféle szempontból megvilágítva kísérhetjük figyelemmel a történelemkönyvekből amúgy jól ismert eseményeket, amelyek azonban mégis élettel telnek meg, köszönhetően annak, hogy minden szereplőt megismerünk, és ha nem is kedvelünk meg, de érdekel bennünket a sorsuk. Teljes gőzzel lehet szurkolni a szerelmeseknek (még akkor is, ha a folytatásból tudjuk, hogy minden akadályt legyőznek együtt és családot alapítanak), gyorsan peregnek az események, és miközben a fordulatos történeten ájuldozunk, kibontakozik előttünk történelmünk egy régi szelete, amelyet a remek írásnak köszönhetően átélhetünk egy igazi időutazás keretében, kár lenne kihagyni az életünkből ezt az igazi lovagi kalandot!

FilmBaráth
Smoking barrels blog
2017. március 23.