csütörtök jún. 22

Bíró Szabolcs: Anjouk I. (kritika)

Egy tízkötetesre tervezett regényfolyam első darabja. Az a címe, hogy Liliom és vér, ám mind a borítón, mind a szennycímoldalakon az Anjouk I. szerepel hangsúlyosan, a gerincen pedig a kötetcím nincs is föltüntetve. Nem példa nélküli vállalkozás, gondoljunk csak a szintén a XIV. századot fölvonultató Elátkozott királyokra Maurice Druon tollából, vagy az ennél is nagyobb szabású, 13 regényből álló Merle-sorozatra (Francia história). Sőt, magyar példa is akad: Bán Mór Hunyadi János életét írta meg, eddig 7 kötetben.

Bíró Szabolcs 27 éves. Ez a tizenötödik könyve. Sci-fivel és krimikkel kezdte pályáját, érdeklődése fokozatosan fordult a történelmi regények felé, amelyeknek megszállottja lett, olyannyira, hogy egy időben kiadót is működtetett a műfaj reprezentálására. Az Anjoukról írott regényfolyamának közvetlen előzménye a 2012-ben megjelent Non nobis, Domine! – a regényidőt tekintve közvetlenül megelőzi a Liliom és vért, és a szereplők között is van átfedés. Az én problémám az volt az előzményregénnyel, hogy bármennyire is utánajárt a szerző a történelmi kornak, a figurák gondolkodásmódja és cselekedeteik motivációja olykor nagyon mainak tűnt. Mintha napjaink emberét helyeztük volna a XIII.–XIV. század fordulójának díszletei közé. A Liliom és vérre ez sokat változott. Noha a nyelvezetbe most is becsúszik egy-egy, az adott történelmi környezetbe nem illő szó („hivatalosan”, felidegel”), a szereplőkről már elhiszem, hogy a lovagkorban élnek. Egyes mondatok ugyanakkor nem regénybe valók („A birtokon egyébként meglehetősen nagy területet tartottak fent állattartás és -tenyésztés céljából”).

Bíró hatalmas kutatómunkát végzett, meg is látszik az eredménye: pazar leírásokat kapunk az öltözékektől kezdve a lovagi tornákon át a lakomákig. A történelmi hűség nyilvánvaló, az olyan apróságok ellenére is, hogy például a Biblia nem nevezi meg azt a bizonyos bűnbeejtő gyümölcsöt, az csak úgy ráragadt, hogy almáról volna szó. Ami viszont zavart, az a mozdulatlanság. Hosszú oldalak elmennek anélkül, hogy olyasmi történne, ami a regény cselekményét előreviszi. A jellemek se változnak, a konfliktusok fordulatai kiszámíthatóak. Nagy meglepetések nem érnek bennünket. Persze tíz kötet esetében ráérünk hömpölyögni, és bizonyára vannak, akik épp ezt a ráérős tempót értékelik.
 
(Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015. 342 oldal, 3490 Ft)

Benedek Szabolcs
Élet és Irodalom
LIX. évfolyam, 34. szám,
2015. augusztus 19.