csütörtök júl. 27

Kritika – Bíró Szabolcs: Anjouk I. – Liliom és vér

Korábban kifejtettük rajongásunkat a Non nobis, Domine című művek iránt. Nos, azt hiszem a „folytatás” csak fokozza a lelkesedésünket.

A folytatás szót szándékosan tettem zárójelbe, hiszen a szóban forgó kötetre igaz is, meg nem is. Igaz abból a szempontból, hogy az egyik főszereplő itt is Bátor Attila, a Non nobis, Domine lapjaiból megismert liliomos lovag. Viszont már nem csak az övé a legfontosabb szerep, sokkal nagyobb hangsúlyt kap a királyi család, élükön Anjou Károllyal, vagy ha jobban tetszik Carobertoval.

A történet Dubicában kezdődik, Bátor Vilmos egykori udvarházában, ahol fogadott fia, a legendás harcos Attila tölti békésen napjait. A rozgonyi csata már a múlté, fegyverét szögre akasztotta, mindennapjait a gazdálkodás és családja tölti ki. Egy napon azonban váratlan vendégek érkeznek, élükön magával a királlyal.
Látogatásának célja hamar ki is derül. Újra csatasorba kívánja hívni egykori lovagját, aki anno örök hűséget fogadott neki. Attila ugyan először vívódik, de korábban tett esküjéhez hű marad, és útra kél a királlyal, hogy rendet tegyenek az országban.
Ahogy telik az idő, Dubicában sajnos úgy sötétednek az események. Attila távollétét kihasználják a rosszakarók és a leggyengébb pontján támadják, a családján keresztül…

Nehéz belekezdenem a „kritizálós” részbe, ugyanis köztudott, hogy elfogult vagyok a fantasy és a történelmi regények elemzése során. Különösen igaz ez Szabolcs műveinek esetében, aki a Non nobis, Domine című művével a laikusokkal is megkedveltette a történelmet.
Isten a tanúm rá, hogy ezúttal – ahogyan oly sokszor már- próbáltam úgy olvasni a szóban forgó alkotást, mintha minden egyes bekezdésbe bele akarnék kötni. Tettem mindezt azért, hogy végre találjak valami hibát, valami apró logikátlanságot, buktatót vagy bármit. Persze mondanom sem kell, a dolog nem sikerült, és az első harminc oldal után már nem is próbálkoztam. Szabolcs ismét jelesre vizsgázott történelemből és irodalomból egyaránt, hiszen egy nagyon tartalmas és színes időszakot vitt papírra teljes hitelességgel, ami csak nagyon keveseknek sikerülhet.
A történet, a szereplők, a történelmi helyszínek, a csatajelenetek mind-mind életszerűen vannak leírva. Látszik, hogy nagyon komoly kutatómunka áll a regény mögött. No, és persze ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabb dologról, az irodalmi részről.
A cselekmény pörög, üresjárat nincs. Váratlanabbnál váratlanabb fordulatokba sodródnak hőseink. A könyv olvastatja magát, a stílusa valami eszméletlenül olvasmányos.

Az összegzésben igazából nem is tudok miről szót ejteni. Gondolom, most sokan elfogultnak tartanak, de abba senki nem köthet bele, hogy a Liliom és vér egy irtózatosan jó könyv. Ha középiskolákban hasonló könyvekből okítanák a történelmet, tengernyi történelemrajongó fiatal lenne. Szóval, irány azonnal a könyvesboltba beszerezni az Anjouk első kötetét!

Welmyr
Könyvmolyz blog
2015. április 21.