szerda márc. 29

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 2. – Az utolsó vörös barát

Az idei év egyik legnagyobb sikerű történelmi kalandregénye a címszereplő kötet első része, a Kelet oroszlánja volt. Íme, a folytatás!

Körülbelül fél évvel ezelőtt jómagam írtam rajongó hangvételű kritikát a Non nobis, Domine sorozat első kötetéről. Rajongásom nem volt véletlen, hisz Bíró Szabolcs egy minden tekintetben zseniális regényt alkotott. Talán mondanom sem kell, hogy nagy izgalommal vetettem magam a címszereplő kötetre. Azonban egy hangyányi félelem is lakozott bennem, ugyanis tartottam attól, hogy a sorozatban megjelenő könyvek átka eléri a Non nobis, Domine 2-t is. Szerencsére félelmem alaptalannak bizonyult, sőt, az első résztől is izgalmasabb és érdekesebb könyvet kaptam. Lássuk, honnan folytatódik a történet!

A könyv elején Esztergomban járunk, amit Anjou Károly és jobbkeze, a legendássá vált liliomos lovag által vezetett sereg elfoglal. A híres lovag nem más, mint Bátor Vilmos fogadott fia, Attila, akinek a hányattatásait az előző részben megismertük. A közemberek tűzbe mennének a férfivá érett Attiláért, akit Károly testvérének tekint. Azonban a főurak nem túlzottan örülnek annak, hogy Attila oly közel került a királyhoz.
Míg Károly hatalmát próbálja szilárdítani, Wittelsbach Ottó a Szent Koronával együtt Erdélybe menekül, hogy Kán László vajda segítségét kérje. Kán azonban segítség helyett foglyul ejti Ottót.
Közben Franciaországban is zajlanak az események, ugyanis Szép Fülöp letartóztatja a templomos lovagokat, Fülöp nyomásának engedelmeskedve pedig Kelemen pápa bullát küld Európa uralkodóinak, hogy vessék tömlöcbe a templomosokat. Anjou Károly is megkapja a bullát, aminek tartalma a legfőbb lovagja sorsát is érinti. Attilának választania kell, kilép a templomos rendből és marad a király legfőbb embere, vagy hű marad esküjéhez és kegyvesztett lovagként éli tovább borús életét.

A történet természetesen sokkalta több eseményt tartalmaz, amelyeket szándékosan nem említettem, nem akarom elrontani az olvasók kedvét azzal, hogy előre elárulok fontos eseményeket. Ez is, mint oly sok egyéb dolog, a könyv erősségei közé tartozik. Gyakorlatilag minden fejezetben történik valami, ami fenntartja a figyelmet. Nem engedi elkalandozni másfelé az olvasót, persze ez a pazar történeten kívül, Szabolcs zseniális mesélőkészségének is köszönhető, amellyel megragadja az olvasót már az első oldalon.
Karakterei életszerűek, mindennapos problémákkal küszködnek. Nincsen csak jó és rossz, emberek vannak, akiknek a tettei és döntései mögött ésszerű és elképzelhető indokok állnak.
Számos új szereplő is felbukkan a címszereplő kötetben, akiknek fontos szerep jut. Megismerhetjük Csák Mátét, Kán Lászlót, Wittelsbach Ottónak is jut valamilyen szerep. De olyan fiktív karakterekről is olvashatunk, mint a lovasíjász Furó nembeli Vajk, vagy a Szélűző néven is ismert táltos (egy kis érdekesség, hogy Szélűző karaktere Fonyódi Tibor Isten ostorai című művéből lehet ismerős).
Számomra hatalmas örömöt nyújtott, hogy ebben a kötetben már sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a történelem. Hiszen míg az előző rész főként Attila életének mozzanatait mutatta be, és csak a háttérben zajlottak az események, addig itt már egybemosódik a kettő, hisz a liliomos lovag szemén keresztül ismerjük meg a történéseket.

Minden elismerésem az írónak, hiszen sikerült neki egy nagyon nehéz feladatot hibátlanul teljesíteni. Írt egy folytatást, ami jobb lett, mint az első kötet. Ráadásul a hétköznapi ember számára is élvezhetővé tette a történelmet!

Értékelés: 10/10

Welmyr
Könyvmolyz
(2012. december 6.)