szombat ápr. 29

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. - Kelet oroszlánja (Booklány szereti)

Igen, igen, igen! Végre megszületett a kortárs magyar történelmi kalandregények igazi képviselője! Izgalmas, élő, filmszerűen pörgős, okos, remek, valódi karakterekkel teletűzdelt, izgalmas történet, jó nyelvezettel megírva. Hiánypótló, megkockáztatom: itthon műfajteremtő. 

Szabolcs, remélem, most is olvasol (Föld hívja Bíró Szabolcsot:)), nem csak akkor, amikor nemtetszésemet fejezem ki valami miatt! Egyszerűen nem tudok mibe belekötni, de nem is akarok. A regény teljesen egyben van, pörög, letehetetlen. Rajongó lettem.

A történet nagyon izgalmas dolgokat ötvöz: a Templomos Lovagrend virágzását, a keresztes hadjáratok utolját és az Árpád-ház kihalásának időszakát. Vilmos, a sokat próbált templomos, Jeruzsálem elvesztése után hazatér Magyarországra és magához veszi unokaöccsét, az öt éves Attilát, hogy igazi lovagot neveljen belőle. A fiú elhivatott, tehetséges, szorgalmas, de talán több benne a tűz a kelleténél s megzabolázhatatlan, mint a keleti szél. Amikor kamaszként párbajt vív a mesterétől elcsent, nagy jelentőséggel bíró karddal, büntetésül országjáró útra küldik, hogy ne kerülhesse el sorsát és megérintse az az érzés, aminek soha nem lenne szabad megkörnyékeznie: a szerelem, természetesen. 

Miközben a történet személyes szálakon halad, elkerülhetetlenül benne van a történelem, a szereplők aktív részesei a politikának, a történelemkönyvek lapjai most először váltak ennyire élővé számomra, s ha Jean M. Auel történelmi regényfolyama egyes országokban  a iskolai segédkönyv, ajánlott olvasmány  a történelemórákhoz, akkor nem kevésbé ajánlom a középiskolai tanárok figyelmébe ezt a regényt. Érdemes lenne megemlíteni a kiskamaszoknak ezt könyvet. 

A szerző kora dacára remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, amikor felvázolja a karaktereket, igazi, hús-vér ember mind. Bátor Vilmos alakjában azt éreztem, hogy mindenki ő akar majd lenni, fantasztikus ember, kiváló nevelőapja unokaöccsének, Attilának. Arra gondoltam, milyen remek szülei lehetnek az írónak, ha ilyen csodás, kiegyensúlyozott  ihletet  tudott meríteni az ő példájukból! 

Olyan regény ez, amit minden, valamirevaló történelem-szakos meg akart írni egyszer, de legalább ilyet akart olvasni végre. Tippem szerint rengeteg fantasyt olvasott a szerző, innen az elkötelezettség a gáncs nélküliség és a lovagi erények gyönyörű romantikája iránt. Ismerősen újszerű volt az egész a magyar palettán és határozottan magas színvonalú. 

Első mondat:
"Csend volt. A forró, kietlen síkságon fáradt sereg gyülekezett.


(2012. május 16.)