csütörtök febr. 23

Bíró Szabolcs: Sub Rosa (online)

Jó dolog, ha magyar szerző művét ajánlhatja az ember. Felemelő dolog, ha szlovákiai magyar szerző regényét oszthatja meg másokkal az ember. És kiváló dolog, ha olyan sokrétű, szlovákiai magyar szerzőről írhat az ember, aki nem cövekelt le egyetlen műfajnál, sőt művészeti ágnál. Mert az 1988-ban Dunaszerdahelyen született (ergo pimaszul fiatal) Bíró Szabolcs nemcsak novellákat és regényeket ír, hanem mindemellett különböző írásokat (cikkeket, kritikákat) is publikál, sőt, még egy zenei együttes (Csak Van) énekese is. Fizikailag akadályozott volta folytán Bíró Szabolcs kerekesszékben éli életét, ez ihlette a „székirodalom” nevű fogalom megalkotására, amely egyre inkább terjed a köztudatban. Korábban Francis W. Scott álnéven 6 művet is jegyzett, köztük krimiket, kisregény-kötetet, novelláskötetet. A Sub Rosa az első, saját néven publikált regénye, amely óta immár művein logóként is megjelenik a székirodalom kifejezés, utalván arra az attitűdre, amely egyetlen műfaj kötöttségei közé sem kényszeríti őt.

A Sub Rosa 2010-ben látott napvilágot, s vele együtt egy letűnt, azaz inkább homályba vesző kor még megfoghatatlanabb társulása is, amely ugyan évszázadokon ível át, mégis oly kevés bizonyosságot hagy(ott) maga után. A Templomos Lovagrend szervezete máig romantikus, összeesküvések teóriáit szító, félelmetes rituálékat feltételező idea, legenda, titkos társaság, ésatöbi. Az egymásnak ellentmondó, egymás mellett elbeszélő tények és elképzelések miatt megfogni nehéz, de még nehezebb hiteles fogást találni rajta. Bíró Szabolcs a Sub Rosával minderre kísérletet tesz, méghozzá egy modern kalandregény kulisszái között.

Egy fiatal magyar antikvárius Prága városában tengeti hivatását poros könyvekkel és még porosabb vevőkörrel szegélyezve, amikor váratlan megbízást kap egy rejtélyes német milliárdostól: találja meg a Templomos Lovagok titkolt és tagadott könyvtárát, amely hite szerint máig létezik olyan könyveket rejtegetve, amelyek létezését máig erősen kétlik. Ferenczy László, merthogy így hívják az antikváriust, elindul Európa legendásabbnál szépségesebb városaiba, településeire, hogy a Könyvtár nyomára akadjon. Útja során segítő- és akadályozó társa is bőven akad, s ahogy bonyolódik a nyomozás, úgy kerül egyre inkább veszélybe az ő élete is, hogy végül napvilágra kerüljön a Nagy Titok.

Bíró Szabolcs (talán saját bensőjéből mintázott) hősébe, Ferenczy Lászlóba plántálja minden kétségét, hitét és reményét, ezáltal válik a Sub Rosa olyan átélhető történetté, amely kíváncsian, s egyúttal a kellő objektivitással ás a múlt mélyére, hogy bántó szemellenző (értsd: előítélet) nélkül tekinthessünk a Templomosok rejtélyére. László csakis annyira ítélkezik, hogy ne vezesse az olvasót erőszakosan az uniformizáltságában beszűkítő hitek terepére; hogy ránk bízza, mennyit vélünk és mennyit remélünk. A Sub Rosa lendületes lapjain a gördülékeny kalandregények minden aspektusa megjelenik, míg a háttérben felsejlik, s a történet előrehaladtával egyre szemléletesebben ölt testet a szerző által végzett kutatómunka, amely ugyan feltételezéseivel nem adhat 100%-ig hiteles alapot, irányt viszont igen. Ez az irány pedig egyáltalán nem kimódolt, helyette rokonszenvet keltő mind a főhős, mind pedig a téma felé.

A Sub Rosa sodrásában jóleső gondolatébresztőként (néha valami nagyobbra, általánosabbra, univerzálisabbra) állnak a filozofikus, történelmi és irodalmi felvetések, amelyek összkulturális szinten adnak kitekintést, nemkülönben az átélhetőség fegyvereiként küzdenek sikerrel az olvasó mellett. Ferenczy László figurája nagyszerűen megrajzolt, a vele kapcsolatba kerülő karakterek azonban halványabbak. Minden téren. Emiatt azonban a regény csak egy bizonyos platformon veszít, nyeresége más téren jövedelmezőbb: szinte emberfeletti szilárdságot biztosít a főhősnek, s ez a rendíthetetlen textúra kérdés-kétség nélkül állítja maga mellé az olvasót. Lényegtelen, hogy tudatos vagy tudattalan befolyásoló eszközként van-e jelen, hiszen egyén(i)re szabott karakterisztikával vértezi fel a regényt, amely általa is lesz kerek, egész és kerekegész. Bíró Szabolcs székirodalma pompás ülésfoglalás Európa kulturális sokszínűsége mellett csakúgy, mint a modern lélek hagyományos értékeibe vetett hit oldalán. A Sub Rosa stílusa a benne rejlő csipetnyi misztikával jóleső képzeletbe fűszerezi a mába szilárdult matéria-szellemet, és sikeresen taszít bennünket az ismert és ismeretlen világ határára, ahol még volt-van értékük a könyveknek. Enélkül ugyanis mit sem ér az egész. Az Egész.
 
Szilvási Krisztián,
A Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár honlapja
(2011. május 17.)