hétfő aug. 20

AZ IRODALOM VISSZAVÁG - Magyar írók és a rock/metal zene - I. rész

Arra, hogy sok metalos szeret olvasni, maga a HammerWorld magazin a bizonyíték. Persze, nem csak fémmel él az ember, néha jól esik elmerülni egy regényben, visszaásni a különféle mítoszokig és legendákig (melyek rengeteg metal bandára hatottak), vagy épp csak élvezni a költészet remekeit.

Ám nem csupán olvasók vannak, akik a könyveket és a rockzenét is szeretik, hanem írók és költők is. Uzseka Norbert keresett meg előbb néhányat, majd egyre többet közülük, mert kiderült, hogy a fantasy világától a szépirodalomig, az undergroundtól a mainstreamig mindenütt találni olyan alkotókat, akik nem csak azt tudják, hogyan lehet berántani az olvasót a műveikbe, de azt is, hogy a rock az jó.

Ahogy arra számítani lehetett, a fantasy/sci-fi írók között sokan szeretik az ilyesmi történeteket feldolgozó metal zenéket, és az sem volt nagyon meglepő, hogy aki történelmi regényeket ír, az szívesen hallgat rockot, amikor csatajeleneteket kell írnia.

De vajon számított-e arra bárki, hogy az egyik legsikeresebb, külföldön is elismert magyar szépíró írásaira a Thy Catafalque is hatott, egy másik nagy nevű szépirodalmi író a Rammstein ütemeire szeret írni, vagy hogy egy magyar költő írta meg a világirodalom első metal mítoszát?!

Mindenkinek ugyanazt a két-három alapkérdést tettem fel, s ki-ki kedve szerint válaszolt rá, hol rövidebben, hol hosszabban. Amennyiben igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor készülj fel, mert nem akármilyen élményben lesz részed!

Az alapkérdéseim ezek voltak:

1. Kérnék egy rövid bemutatkozást, és pár szót a legutóbbi könyvedről!
2. Melyek a kedvenc rock/metal/stb. zenéid?
3. Volt-e olyan zene, amely hatott az írásaidra, esetleg konkrét jelenetet vagy történetet ihletett? (Akár idézet is jöhet.)

(A teljes cikk ITT olvasható el teljes egészében.)

1. "Bíró Szabolcs vagyok, a Csallóköz szívében élek, jövőre leszek harminc, és tíz éve folyamatosan jelennek meg könyveim. Tizenegy éven keresztül amatőr rockénekesként is tevékenykedtem, de néhány éve már főállású regényíró vagyok. A közönség leginkább a történelmi regényeimet ismeri, de idén az Elveszett csillagok c. ifjúsági kalandregényemmel is szép sikereket értem el.

Legutóbb a történelmi regénysorozatom, az Anjouk IV. része jelent meg, Szent György testvérei címmel az Athenaeum Kiadónál. Ez a könyv az 1324 és 1328 közötti eseménydús időszak csatáit és hadjáratait, diplomáciai és egyéb téren lezajlott küzdelmeit dolgozza fel izgalmas, pörgős történetvezetéssel. Élet és halál a középkori Magyar Királyságban. Most épp ennek a könyvnek a folytatásán dolgozom. 

2. Apró korom óta a rock és a metal zenék bűvöletében élek, kiegészítve blues-zal, és mindenféle minőségi hangszeres zenével. Az óvodába már úgy mentem, hogy otthon Queent, AC/DC-t és XL Sisterst hallgattam. Utóbbira még emlékszik valaki? Igazi mocsokrock volt, két nagyszerű énekessel és Alapi István zseniális gitárjátékával. Tőlük a Nagy test, nagy élvezet c. dal akkoriban alap volt, de az óvó nénik annak már kevésbé örültek, ha nekiálltam ordítani, hogy 'szennyes szextől mocskos az ágy!' Pár pofonnal és hajtépéssel lettem gazdagabb ezekben az években, de Papp Ritát meg Hupikék Törpikéket akkor sem voltam hajlandó hallgatni. (Na jó, az Oroszlánkirály zenéjét igen, de az pár fényévvel minőségibb cucc az előbb említetteknél.)

Az iskola első pár évében az AC/DC volt a nagy kedvenc, emellé jött be nálam akkoriban a Hobo Blues Band, Deák "Bill" Gyula, a Tátrai Band, és persze Horváth Charlie, akinek a zenéjéért máig rajongok (az első két szólólemeze szövegeit szerintem nem is az agyamban, hanem a vénámban tárolom).

Tizenegykét évesen találtam otthon egy kazettát 'valami' Iron Maidentől, az volt ráírva, hogy The Number Of The Beast. Máig emlékszem arra az érzésre, ami az első hallgatás közben rám tört. Ott valami örökre megváltozott. A Maidentől máig ez a kedvenc albumom, a Brave New World mellett.

Nem sokkal később, szintén teljesen véletlenül találtam otthon egy tök fekete kazettát. Azóta vagyok Metallica-rajongó, de annyira, hogy én még a Load/ReLoad érát is szeretem tőlük, a St. Anger az egyetlen kivétel. (Tényleg, a Death Magnetic-et miért marasztalja el mindenki?)

Kamaszként még a Deep Purple volt nagy hatással rám, nekik a hetvenes évekbeli dolgaikat szeretem leginkább: In Rock, Fireball, Machine Head, Burn… Az olyan alapvetéseket, mint a Black Sabbath, Ozzy Osbourne, Motörhead, szinte említenem sem kell.

A rock/metal színtérről kamaszként sok mindent megismerhettem, a finomabb anyagoktól a legszélsőségesebb brutalitásig, elsősorban a Metal Hammer kazetta- és CD-mellékleteinek köszönhetően, és persze nálam is pörögtek a magyarországi alap metal együttesek: Pokolgép, Ossian, Moby Dick… Végül megmaradtam régivágású hard rockos, heavy metalos arcnak, némi thrash metalos elhajlással. A modernebb állatságok közül egyedül a Rammstein található meg a gyűjteményemben.

3. Az egész rocker mivoltom kihat az írásaimra, a rock and roll életérzés miatt lehetnek annyira szenvedélyesek a szövegeim. Amikor a Ragnarök c. regényemet írtam, akkor a Corvus Corax mellett folyton Amon Amarth bömbölt a lejátszómban. Konkrét jelenetet nem tudom, hogy ihletett-e zene, de az Elveszett csillagok egyik fejezetének éppen a Tátrai Band előtti főhajtásként adtam azt a címet, hogy Utazás az ismeretlenbe. Arról egyébként meg vagyok győződve, hogy talpig páncélban megrohamozni az ellenséget a legmasszívabb heavy metal a világon.

Uzseka Norbert
HammerWorld magazin

2017. december 19.