Egy elképzelt Nők Lapja-interjú
Különleges kérésnek teszek eleget ezzel a bejegyzéssel. A minap ugyanis kedves olvasóm, Varga Kinga azzal keresett fel e-mailben, hogy már régóta abban a reményben lapozgatja a Nők Lapját, hogy a 10+1 kérdés rovatban egyszer majd velem talál beszélgetést. Ám mivel erre hiába várt (megjegyzem, rendkívül imponáló, hogy épp engem keres hónapok óta a lap hasábjain), elküldte a szokásos kérdéssort, és megkért, hogy válaszoljak rá. Mivel azonban Kinga nem újságíró, és nincs hol publikálnia a beszélgetést, így együtt kitaláltuk, hogy itt, a székirodalmi blogon jelenjen meg. Fogadjátok hát szeretettel!
Mi az az emberi hiba,
amit a legkönnyebben megbocsát?
Nem is tudom… Talán a szétszórtság, a szórakozottság.
Mit csinál
legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Olvasok, filmeket nézek, zenét hallgatok. Meg tud őrjíteni, amikor nincs
semmi munkám, semmi teendőm. Nem vagyok munkamániás, képes vagyok kikapcsolni
az agyam, ha épp arra van szükség, de pihenés, nyaralás közben is szeretem az
intenzív élményeket, pl. a városnézést. Amikor feleségemmel a Balatonnál
voltunk nászúton, két napba telt, mire rájöttem, hogyan kell semmit sem
csinálni. Azután már élveztem, hogy egész nap csak a parton fekszem, fröccsözöm
és olvasok. (Habár utána Nagy Richárd barátom megjegyezte, hogy ő már előrébb
tart nálam, mert már tud olvasni se.)
Mi az a tulajdonság,
amit leginkább kedvel a másik nemben?
A feleségem az, akit a legjobban szeretek a másik nemben. A
feleségemben pedig azt, hogy visszahúz, ha elszállnék, és felemel, ha épp
lesüllyednék. Szó szerint a másik felemnek érzem őt: ott ül a mérleg szomszédos
oldalán, és egyensúlyban tart. És bár fáj beismernem, de sokszor tényleg sokkal
gyakorlatiasabb nálam.
Ha más hivatást kellene
választania, mi lenne az?
Sok minden érdekel. Nemrég például eszembe jutott, milyen jó
kis éttermeket lehetne nyitni, és hogy melyiknek mi lenne a neve. De van egy
bolt-ötletem is, ahol a jó könyvek és a jó borok tökéletesen megférnének egymás
mellett néhány karddal, páncéllal, egyéb hagyományőrző kellékkel – mindezt egy
harmonikus, sötétre lakkozott faberakásos üzletbelsőben képzelem el. Néha
elábrándozom rendhagyó idegenforgalmi lehetőségeken, egy-egy középkori vagy
reneszánsz stílusú apartman-komplexumon. Végzettségem szerint egyébként idegenforgalmi
szakember lennék, elvileg hotelt is igazgathatnék, de sosem dolgoztam ebben a
szakmában.
Melyik a kedvenc
könyve?
Sok van. Umberto Ecótól A rózsa neve, Bán Mórtól a teljes Hunyadi-sorozat,
Karczag Györgytől az Árpád-triász, ezeken kívül pedig bármi, amit Benyák Zoltán
írt, ír és írni fog.
Kinek a tehetségét
irigyli legjobban?
Senkiét. Irigykedés helyett inkább a saját készségeimet
fejlesztem, igyekszem a maximumot kihozni magamból. Néha kicsit sajnálom, hogy
nem tudok rajzolni, mert akkor még illusztrálhatnám is a saját könyveimet, de
ez nem bánt különösebben, nem irigylem senkitől a rajztehetségét.
Ki volt az, aki a
legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Benyák Zoltán íróbarátom, amikor három végén égetett
gyertyának nevezett egy személyes hangvételű írásában. Igaza volt, amikor ezt
megfogalmazta: nagyon intenzíven élek. Ha kitalálok valamit, nem álmodozom róla
évekig, hanem megcsinálom. Úgy érzem, kevés idő fér egy emberéletbe ahhoz, hogy
a fontos dolgokat halogassuk.
Mi az a téma, ami a
leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
Nem szeretek ostoba, buta, korlátolt szellemiségű emberekkel
vitatkozni. Emellett nagyon felhúznak az ötletlopó senkiháziak, akik szó nélkül
nyúlják le egy-egy jobb ötletemet. Nem csupán beszélni, hallani sem szeretek
róluk.
Hova költözne a
legszívesebben, és miért?
Sokáig szerettem volna Prágába költözni, majd Visegrádra, de
aztán rájöttem, hogy akkor ezek a helyek elveszítenék a számomra tartogatott
varázsukat. Maradnék tehát itt, imádott Csallóközömben, de egy hatalmas,
egyszintes családi házat elfogadnék – könyvtárral, családi moziteremmel, tágas
dolgozószobával, néhány vendégszobával messziről érkező barátaimnak, és persze
nagy kerttel, benne Nagylajossal, a komondorral.
Ha újraélhetné élete
egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Azt az augusztusi hajnalt választanám, amikor egy nagy rakás
pelenka közé és alá bugyolálva megláttam az újszülött kisfiamat. Fázott, pici
öklöcskéi fehérek voltak, a szeme pedig hatalmas és barna. Életem meghatározó
pillanata volt az, amit, remélem, sosem fogok elfelejteni. Akkor és ott lettem
igazán apává.
+1. Ki játszaná önt
az életéről készült filmben?
Philip Seymour Hoffman. :)
Varga Kinga
Székirodalmi blog
2013. december 20.