szerda szept. 20

Egy elképzelt Nők Lapja-interjú

Különleges kérésnek teszek eleget ezzel a bejegyzéssel. A minap ugyanis kedves olvasóm, Varga Kinga azzal keresett fel e-mailben, hogy már régóta abban a reményben lapozgatja a Nők Lapját, hogy a 10+1 kérdés rovatban egyszer majd velem talál beszélgetést. Ám mivel erre hiába várt (megjegyzem, rendkívül imponáló, hogy épp engem keres hónapok óta a lap hasábjain), elküldte a szokásos kérdéssort, és megkért, hogy válaszoljak rá. Mivel azonban Kinga nem újságíró, és nincs hol publikálnia a beszélgetést, így együtt kitaláltuk, hogy itt, a székirodalmi blogon jelenjen meg. Fogadjátok hát szeretettel!

Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben megbocsát?
Nem is tudom… Talán a szétszórtság, a szórakozottság.

Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Olvasok, filmeket nézek, zenét hallgatok. Meg tud őrjíteni, amikor nincs semmi munkám, semmi teendőm. Nem vagyok munkamániás, képes vagyok kikapcsolni az agyam, ha épp arra van szükség, de pihenés, nyaralás közben is szeretem az intenzív élményeket, pl. a városnézést. Amikor feleségemmel a Balatonnál voltunk nászúton, két napba telt, mire rájöttem, hogyan kell semmit sem csinálni. Azután már élveztem, hogy egész nap csak a parton fekszem, fröccsözöm és olvasok. (Habár utána Nagy Richárd barátom megjegyezte, hogy ő már előrébb tart nálam, mert már tud olvasni se.)

Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
A feleségem az, akit a legjobban szeretek a másik nemben. A feleségemben pedig azt, hogy visszahúz, ha elszállnék, és felemel, ha épp lesüllyednék. Szó szerint a másik felemnek érzem őt: ott ül a mérleg szomszédos oldalán, és egyensúlyban tart. És bár fáj beismernem, de sokszor tényleg sokkal gyakorlatiasabb nálam.

Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Sok minden érdekel. Nemrég például eszembe jutott, milyen jó kis éttermeket lehetne nyitni, és hogy melyiknek mi lenne a neve. De van egy bolt-ötletem is, ahol a jó könyvek és a jó borok tökéletesen megférnének egymás mellett néhány karddal, páncéllal, egyéb hagyományőrző kellékkel – mindezt egy harmonikus, sötétre lakkozott faberakásos üzletbelsőben képzelem el. Néha elábrándozom rendhagyó idegenforgalmi lehetőségeken, egy-egy középkori vagy reneszánsz stílusú apartman-komplexumon. Végzettségem szerint egyébként idegenforgalmi szakember lennék, elvileg hotelt is igazgathatnék, de sosem dolgoztam ebben a szakmában.

Melyik a kedvenc könyve?
Sok van. Umberto Ecótól A rózsa neve, Bán Mórtól a teljes Hunyadi-sorozat, Karczag Györgytől az Árpád-triász, ezeken kívül pedig bármi, amit Benyák Zoltán írt, ír és írni fog.

Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Senkiét. Irigykedés helyett inkább a saját készségeimet fejlesztem, igyekszem a maximumot kihozni magamból. Néha kicsit sajnálom, hogy nem tudok rajzolni, mert akkor még illusztrálhatnám is a saját könyveimet, de ez nem bánt különösebben, nem irigylem senkitől a rajztehetségét.

Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Benyák Zoltán íróbarátom, amikor három végén égetett gyertyának nevezett egy személyes hangvételű írásában. Igaza volt, amikor ezt megfogalmazta: nagyon intenzíven élek. Ha kitalálok valamit, nem álmodozom róla évekig, hanem megcsinálom. Úgy érzem, kevés idő fér egy emberéletbe ahhoz, hogy a fontos dolgokat halogassuk.

Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
Nem szeretek ostoba, buta, korlátolt szellemiségű emberekkel vitatkozni. Emellett nagyon felhúznak az ötletlopó senkiháziak, akik szó nélkül nyúlják le egy-egy jobb ötletemet. Nem csupán beszélni, hallani sem szeretek róluk.

Hova költözne a legszívesebben, és miért?
Sokáig szerettem volna Prágába költözni, majd Visegrádra, de aztán rájöttem, hogy akkor ezek a helyek elveszítenék a számomra tartogatott varázsukat. Maradnék tehát itt, imádott Csallóközömben, de egy hatalmas, egyszintes családi házat elfogadnék – könyvtárral, családi moziteremmel, tágas dolgozószobával, néhány vendégszobával messziről érkező barátaimnak, és persze nagy kerttel, benne Nagylajossal, a komondorral.

Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Azt az augusztusi hajnalt választanám, amikor egy nagy rakás pelenka közé és alá bugyolálva megláttam az újszülött kisfiamat. Fázott, pici öklöcskéi fehérek voltak, a szeme pedig hatalmas és barna. Életem meghatározó pillanata volt az, amit, remélem, sosem fogok elfelejteni. Akkor és ott lettem igazán apává.

+1. Ki játszaná önt az életéről készült filmben?
Philip Seymour Hoffman. :)

Varga Kinga
Székirodalmi blog

2013. december 20.