Bloginterjú Bíró Szabolccsal

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Íróként, újságíróként, kiadóvezetőként, művelődésszervezőként egyaránt ismerik. Első regénye 2007-ben jelent meg, amit akkor még Francis W. Scott néven publikált. 2009-ig összesen hat könyve látott napvilágot ezen az álnéven. 2010 első napja óta kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a történelem, a középkor felé. Első igazán sikeres regénye a Sub Rosa c. kultúrtörténeti thriller volt, a szakmai hírnevet azonban a 2012-ben megjelent Non nobis, Domine c. kétkötetes történelmi regény hozta meg számára. 2014 tavaszára várható új regénye, a Ragnarök c. viking saga megjelenése, és már dolgozik a hatkötetesre tervezett Anjouk-sorozaton is, melyet 2015-ben indítana útjára, és amely regényes formában mutatná be a teljes XIV. századi magyar történelmet.

Hogy bírod erővel? Lenyűgöző a kitartásod, lendületed. Írsz, szervezel, kiadót vezetsz. Elismerésre méltó eredmények ilyen fiatalon!

Köszönöm a dicséretet! Az írás, könyvkiadás, rendezvényszervezés, illetve az ezekhez kötődő minden egyéb tevékenység nem pusztán munka számomra, hanem hivatás, egyfajta életstílus. Így aztán soha nem is gondolkodtam azon, hogy honnan szakítsak rájuk időt és energiát – csinálom, teszem, amit tennem kell, és igyekszem jól gazdálkodni mind erővel, mind idővel.

Mesélj a Historium Kiadóról! Mikor alakult, mi a kiadó fő profilja?

A Historium az egyéni vállalkozásom, mely 2011 májusában jött létre. Fontosnak tartom elmondani, hogy a Historium nem csupán kiadó, és annak is kissé rendhagyó. A könyvkiadáson kívül rendezvényszervező irodaként és irodalmi tehetséggondozó vállalkozásként is működik: ez utóbbira ékes példa a Fiatal magyar prózaírók sorozat, mely évente egy tematikus antológiával jelentkezik, és önálló kötettel még nem rendelkező, pályakezdő íróknak biztosít bemutatkozási lehetőséget. A Historium fő profilja egyébként a történelem, illetve annak minden szempontból minőségi gondozása: azaz a külcsín is legyen megkapó, és a belbecs is legyen tartalmas. Ez pedig ugyanúgy igaz a könyvekre, mint a fesztiváljainkra.

Milyen új kiadványok várhatóak jövőre?

A Historium irodalmi tehetséggondozó tevékenységének első két gyümölcse, a Sár, vér, levendula (2012) és A holló évszázada (2013) című tematikus novelláskötetek után jövőre az I. világháború témakörében, a nagy világégés kitörésének 100. évfordulója alkalmából adunk ki antológiát, melyet ezúttal is novellaíró pályázat előz meg – ennek részletei megtalálhatók a www.historiumkiado.eu „Pályázatok” menüpontjában. Az I. világháború centenáriuma egyébként több könyvünknek is központi témájául ígérkezik, de itt nem is annyira prózai művekre, mint inkább színes albumokra, kiváló helytörténeti kiadványokra kell gondolni. Természetesen regényekre is lehet számítani, de hogy pontosan mely szerzők mely műveire, az egyelőre maradjon meglepetés!

A helytörténetet miért tartod fontosnak? Egyáltalán honnan a történelem szeretete?

Az első kérdésre az a válaszom, hogy lokálpatriótaként is fontosnak érzem egy-egy város vagy régió elhallgatott, esetleg eddig nem teljességében feltárt történelmét gondozni. A Historiumnál a helytörténeti szekció legerősebb oszlopa Nagy Attila, aki a Felvidék, a Csallóköz, azon belül is Dunaszerdahely történelmét kutatja, kordokumentumokat, fényképeket, képeslapokat gyűjt megszállott szorgalommal, könyveit pedig nem csak maga írja és állítja össze, de a szemkápráztató végeredményért szerkesztőként, nyomdai előkészítőként is felel. Itt említeném meg Muhary Zalán Egy tucat esztendő c. különleges könyvét is, mely egyszerre történelmi regény és helytörténeti munka, egy szokatlan stílusú és műfajú tortaszelet az egri barokkról.

És hogy honnan a történelem szeretete? Valójában végigkísérte az életemet, anélkül, hogy észrevettem volna. Aztán egyszer csak a világra kívánkozott, és most itt vagyok: történelmiregény-íróként, és egy történelmi tematikájú vállalkozás vezetőjeként.

A kiadó és a bloggerek kapcsolatát hogy látod, miért jó, ha egy blogger ír a kiadványotokról?

Nagyon egyszerű a válasz: minél többen írnak, beszélnek egy könyvről, annál jobb. A bloggerek kérdése érdekes, hiszen egyre több blog születik és működik a kulturális webmagazinok mintájára, viszont nyilván szubjektívebb, személyesebb a hangvétel ezeken a felületeken. Érdekesnek tartom azt is, hogy egy úgymond „nem hivatásos” recenzens miképp vélekedik, hogyan ír egy-egy könyvről. Lehet, hogy egy ilyen „kritikus” nem szakmai szemmel elemzi az adott kiadványt, de ennek ellenére – vagy talán épp ezért – érdekes meglátásai lehetnek.

Írtál már krimit, gengszterregényt, történelmi regényt a templomosokról, az Anjou-kor hajnaláról, és most a viking kor az új könyved témája. Hogyan választod ki a témát? Milyen kutatómunkát végzel, mielőtt nekikezdenél írni?

A témaválasztásra mondhatnám szentimentálisan, hogy inkább az választ engem – és ez részben még igaz is lenne. Eléggé hallgatok az álmaimra, a vágyaimra, a megérzéseimre, és általában így ugrik be egy-egy regényem témája. Pár kérdéssel korábban történelmiregény-íróként hivatkoztam magamra, és elsősorban annak is tartom magam, de valójában még nem igazán volt két egyforma könyvem. Jelenlegi fő célom a magyar középkor mind több pillanatát papírra vetni, ettől függetlenül azonban most épp a Ragnarök c. viking sagám befejezését írom, és vannak kirívó ötleteim a jövőre nézve is. Sci-fit például még nem írtam, de tervbe vettem, hogy egyszer ilyen könyvem is lesz.
A kutatómunkát pedig mindig a téma hozza magával. A 2012-ben kétkötetes minisorozatként megjelent Non nobis, Domine megírásához például egy sor középkorral kapcsolatos ismeretterjesztő- és szakkönyvet kellett kijegyzetelnem, és a 2015-re tervezett Anjouk c. regénysorozatomhoz ennek a szakirodalomnak a sokszorosát kell még bevágnom. A Ragnarök esetében azonban a több száz viking témájú cikk átbogarászása mellett mindössze két könyvre támaszkodtam, azok viszont sarokpontjai a könyvem háttérmunkájának. Ez a két könyv Rudolf Pörtner Viking kalandja, illetve Bernáth István döbbenetesen zseniális munkája, a Skandináv mitológia.

Mi minden volt rád hatással íróként, mit ajánlanál elolvasásra?

Gyerekként Jules Verne nyűgözött le, kamaszként Lőrincz L. Lászlót tartottam mesteremnek. Munkásságom és írói felfogásom fordulópontját Umberto Eco A rózsa neve és A Foucault-inga c. regényeinek köszönhetem. Jelenleg Bán Mórra nézek fel nagyon, a Hunyadi-sorozatot egy igazi követendő példának tartom a magyar történelmi regényirodalomban. A magyar szerzők közül kiemelném még Benyák Zoltánt, aki minden egyes könyvével (A háború gyermeke, Ars Fatalis, Az idő bolondjai) képes újat mondani és elvarázsolni, a külföldiek közül pedig jelenleg George R. R. Martin és Robert Low az, akiket nagyra tartok.

Nemrég zajlott az általad szervezett HistoryCon 2013. Mit kell tudnunk erről az eseményről?

A HistoryCon a magyar történelmiregény-írók találkozója a felvidéki Dunaszerdahelyen, emellett jó hangulatú karácsonyi vásár és téli könyvünnep. Az olvasók itt találkozhatnak kedvenceikkel, és kötetlenül elbeszélgethetnek velük, kérdezhetnek műveikről, illetve bármi másról. Idén már másodszor került megrendezésre, és a pozitív visszhangokon felbátorodva már most megvan a jövő évi, harmadik HistoryCon pontos dátuma is: 2014. december 6. (szombat)!

Az idei év nagy eseménye a kisfiad születése. Mennyiben változtatta meg életed, milyen lesz az első karácsony hármasban?

Az életem gyökeresen megváltozott, másképp tekintek a világra, a dolgaimra. Teljesen felborult például az eddigi fontossági sorrendem, mások lettek a prioritások. Az első közös karácsony nyilván érzelmesebb, bensőségesebb lesz, mint az eddigiek. Érdekes lesz megfigyelni, miképp reagál egy négy és fél hónapos kisgyermek a színes karácsonyfára, a csillogó üveggömbökre, a díszcsomagolásos dobozra, melyet majd jó alaposan széttéphet… Lehet, hogy a széttéphető színes papír jobban le is köti majd, mint a dobozban lévő ajándékok. (Nevet.)

Egyébként van valami karácsonyi családi hagyomány nálatok?

Anyai nagyapám, illetve édesanyám is fantasztikus halászlevet tud főzni – de olyat, mint senki más! No, ez az, amit én még csak meg sem mertem próbálni, pedig otthonosan mozgok a konyhában. Szóval nálunk Szenteste általában egy nagy lábas lencseleves fő, de egyszer már készítettem székelykáposztát is. Ezek egyéni tradíciók kis családunkban, ám ilyenkor a lencseleves és a káposzta is „extrábban” készül, mint általában. A feleségem reszortja a sütőben sült, ínycsiklandozó citromos hal. A karácsonyi „elvonulás” nálunk szó szerint elvonulást jelent, mert általában négy napig csak utazunk, egyik rokonságtól a másikig. Édesanyáméknál az a híres, mennyei halászlé vár minket, kirántott ponttyal és fantasztikus majonézes krumplisalátával. Minden karácsonykor van egy nagy családi összejövetel a feleségem rokonságával is, ilyenkor a dédnagymamánál ünnepelünk több mint tucatnyian.

Van karácsonyhoz köthető feledhetetlen élményed?

Több is, de ezek túl személyesek, nem szeretném részletezni őket. Az egyik ilyen feledhetetlen élményem ahhoz kapcsolódik, amikor először karácsonyoztunk kettesben a feleségemmel, az első közös lakásunkban. Gondolom, ez a mostani karácsony a kisfiammal megint egy feledhetetlen, megható élmény lesz.

Mit üzennél az olvasóknak?

Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok nekik, az új esztendő pedig bővelkedjen jobbnál jobb könyvekben, minőségi rendezvényekben, ébren és életben tartott kultúrában!

Neked és családodnak is kívánok áldott, békés ünnepeket!
Köszönöm a beszélgetést!

Gabó olvas
2013. december 18