szerda okt. 18

Az utolsó vörös barát egy sűrű háborús-törénelmi regény

Bíró Szabolcs, csallóközi író elsősorban a Sub Rosa regényével lett ismert, és az utolsó regényéről, a Non nobis, Domine-ről már a korábbi fikázói is elismerően nyilatkoztak. Nemsokára a boltokba kerül a történet folytatása. A szerzőt kérdeztük.

Őszre ígérted a Non nobis, Domine folytatását. Hogy halad a munka, mikor kapjuk kézbe a folytatást?
A nyers szöveg már kész van, jelenleg négy ember dolgozik rajta: a lektornak, a korrektornak, a szerkesztőnek és a szaklektornak egyidőben küldtem el. Október 20-án szeretném leadni a végleges, letisztázott kéziratot a kiadónak, hogy Az utolsó vörös barát novemberben már a boltok polcaira, onnan pedig az olvasók keze közé kerülhessen.

Az első része a történetnek egy vaskosabb mű volt, összehasonlítva a könnyedebb falatnak tekinthető Sub Rosával, ami szintén a templomosok világába vezet. Miként fogadták az olvasók?
Döbbenetes különbséget fedeztem fel az olvasói vélemények között. Akik szerették a Sub Rosát, azoknak nagyon tetszett a Kelet oroszlánja is. Ami viszont igazán érdekes, hogy több olyan ember is, aki a Sub Rosáról még elmarasztalóan beszélt, a Kelet oroszlánját már agyondicsérte. Ez utóbbiak közül még olyan is akadt, aki a Non nobis, Domine elolvasása után nyilvánosan rajongónak nevezte magát. Ez rettentően jól esett, másrészt pedig megerősített abban a hitemben, hogy amivel most foglalkozom, tehát a történelmiregény-írás valahogy nekem is jobban áll, és az olvasóknak is többet ad annál, mint amit korábban csináltam.

Milyen viszonyban van a második rész az elsővel? Mennyire épül egymásra a két történet?
Teljes mértékben egymásra épülnek, hiszen valójában egyetlen nagy történetről beszélünk, csak épp két kötetre bontva. A Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát között talán az a legnagyobb különbség, hogy míg az első rész egy gyermek kamasszá, majd férfivá érését mutatta be, addig a második epizódban már egy harcedzett lovag, egy sok mindenből kiábrándult felnőtt szemén keresztül látjuk a történéseket. Ugyanezen gondolat mentén haladva, míg az első részben a személyes kalandok voltak a dominánsak, addig a második rész már egy ország sorsát, fejlődését mutatja be, rengeteg csatával, ostrommal, és sokkal több történelmi személyiséggel. Az utolsó vörös barát egy sokkal sűrűbb háborús-törénelmi regény, mely a rozgonyi csatával éri el csúcspontját.

Magánéletedben volt egy változás, megházasodtál. Miként befolyásolja ez az írói munkát?
Túl sok minden nem változott meg, hiszen a feleségemmel már az esküvőnk előtt is együtt éltünk néhány éve. Inkább azt mondanám, hogy még szorosabb, még harmonikusabb lett a kapcsolatunk. A feleségem egyébként egyben a Múzsám is, akinek az összes eddigi saját néven írt könyvemben szenteltem egy oldalt, és aki rendkívüli segítséget nyújt a munkámban, amióta csak megismertem. Általában ő az első, aki átolvassa a szövegeimet, mivel nagyon éles szeme van az ilyesmihez, és bizony még a férjével szemben sem kíméletes: ahol hiba van, vagy következetlenség, azt szigorúan felrója nekem, a minőségi végeredményt szem előtt tartva. Az irodalmi munkáimon kívül pedig a rendezvényszervezésben is rengeteget segít.

Lehet, hogy néhány olvasóban a több templomos téma egy kicsit beskatulyázza Bíró Szabolcs nevét. Más témákra nem kacsintgatsz?
Aki elolvassa Az utolsó vörös barátot, szerintem azonnal elfelejti, hogy Bíró Szabolcs csak a templomosokról tud írni. Ez a regény ugyanis erőteljesen az 1300-as évek elejének magyar történelmére fókuszál, Károly Róbert uralkodásának, döntéseinek, útjának egyes pontjait mutatja be, méghozzá jóval direktebb módon, mint amennyire a Templomos Lovagrenddel foglalkozik. Természetesen, ahogy a könyv címe is sugallja, itt is komoly szerepet kapnak a magyar templomosok, illetve a rend alkonyának története, de már semmiképp sem süthető rá, hogy kizárólag róluk szólna – sokkal inkább egy korszakról mesél, annak több szereplőjével és különböző eseményeivel. A Non nobis, Domine után pedig egy jó ideig nem írok már a templomosokról: 2014-re várható az Anjouk című sorozatom első kötete, a Liliom és vér. Még magam sem tudom, hány kötetet is tesz majd ki az Anjouk, hiszen szinte a teljes 14. századi magyar történelmen végigvonul, 1321-től egészen 1395-ig, az egyes epizódokban pedig rengeteg izgalom, intrika, háború, szenvedély, könny és méz várható, mindez számtalan szereplő sorsán keresztül bemutatva. Az Anjouk után azonban tartozom még az olvasóimnak a Bátorok c. sorozattal, mely a 13. századon megy keresztül, és amely megint a magyar templomosokat helyezi majd a középpontba.

Zenélésre is jut még idő az írás mellett?
Mostanában egyre kevesebb, de a zenélésre, éneklésre eddig mindig tudtam időt szakítani.
 
Keszegh Béla
Bumm.sk
(2012. október 8.)