csütörtök jún. 22

Két hét múlva érkezik a Kelet Oroszlánja

Két hét múlva jelenik meg Bíró Szabolcs újabb könyve, amely az izgalmakkal teli középkorba, a templomosok világába repíti az olvasót. Az előző könyve, a Sub Rosa több eladási listán előkelő helyen szerepel, az új könyv talán még ezt is túlszárnyalja. A csallóközi írót kérdeztük.

2010-ben jelent meg a Sub Rosa, akkor talán kisebb figyelmet kapott, azonban az idei év elején mintha felfedezték volna az olvasók. Az internetes boltokban több helyen az eladási listák előkelő helyén szerepelt. Mi hozta az áttörést?
A Sub Rosa első kiadásának volt egy csendesebb sikere, aminek köszönhetően egy év alatt elfogyott az összes példány, és három országban is szép sajtót kapott. A tavalyi évben megalapítottam a Historium Kiadót, ennek köszönhetően napvilágot látott a könyv második – javított, bővített – kiadása, melyből már bőven jutott a magyarországi piacra is. Ezt a kiadást vásárolta meg Kepets András, az Ulpius-ház Kiadó vezetője, aki, miután elolvasta a regényt, egy közvetlen hangvételű e-mailben jelezte, hogy kiadná komoly példányszámban, komoly reklámmal kísérve. Természetesen igent mondtam. Így jutott el a könyv végül odáig, hogy még a sikerlistákon is szerepelhessen.

Hogyan szerelmesedik bele egy csallóközi gyerek a középkorba?
Így volt megírva. Gyerekkoromban rengeteg kastélyt és várromot látogattunk meg a családommal, és én majd’ belepusztultam, hogy ezeket az építményeket nem láthattam eredeti állapotukban, amikor még vasba öltözött harcosok lepték el a termeiket. Óvodásként elhatároztam, hogy ha egyszer felnövök, megveszem a krasznahorkai várat, persze berendezéssel együtt, és ott fogok lakni. Valahogy úgy alakult, hogy az első két maradandó filmélményem az Excalibur és A rettenthetetlen lett, az olvasmányélményeim közül pedig az Egri csillagok foglalt el fontos helyet a szívemben. Gimnazistaként a keresztes háborúkból érettségiztem, aztán közvetlenül utána jött A rózsa neve, ami mindent megváltoztatott: annak a hatására született a Sub Rosa, és egy ritkábban emlegetett könyvem, Az ötödik parancsolat. Ezzel pedig nagyjából meg is érkeztünk a jelenbe.

Két hét múlva az olvasók kezében az új könyved, amin több mint három évet dolgoztál. A Non nobis, Domine – Kelet oroszlánja újra a középkorba visz, a keresztesek és templomosok világába. Milyen irányba kanyarodik ez a történet?

Azt mondanám, ez az első könyvem, ami igazán a középkorba kalauzolja az olvasót. Egyik főszereplője egy megkeseredett templomos lovag, Bátor Vilmos, aki huszonhárom év, illetve az akkoni nagy vereség után hazatér a Szentföldről. Magyarországon, a középkori Szerdahelyen talál rá utolsó élő rokonára, elárvult unokaöccsére, Attilára, akit magához vesz, hogy felnevelje. Feltett szándéka, hogy tökéletes, gáncstalan lovagot nevel belőle, ezzel is vezekelve azokért a kimondhatatlan bűnökért, amiket keresztesként követett el. Attila élete azonban másképp – és jóval kalandosabban – alakul, mint ahogy Vilmos szeretné, de ennél többet már nem árulhatok el. Az első kötet nagyjából tizenhárom évet ölel fel, az olvasók ott lehetnek az Árpád-ház kihalásánál is, és figyelemmel követhetik a két kiskorú trónkövetelő, Přemysl Vencel és Anjou Caroberto (a későbbi Károly Róbert) harcait. Carobertót külön is kiemelném, hiszen a regény előrehaladtával egyre fontosabb szereplővé válik, a végére pedig szinte főszereplővé lép elő a korai statiszta-szerepe helyett. Izgalmas figura, nagyon élveztem, hogy életre kelthettem. Hálás, de egyben nehéz feladat is volt: nem sokan írtak még előttem a fiatal, tizenéves Anjou Károlyról, a szakkönyvek pedig nem sokat foglalkoznak vele az 1312-es rozgonyi csata előtt. Igyekeztem az alapján felépíteni a kamaszkori jellemét, ahogy később, érett felnőttként viselkedett.

És ez az első rész, azaz várható a folytatás.

Pontosan, idén ősszel jön a második kötet, Az utolsó vörös barát, mely talán még izgalmasabb, akciódúsabb lesz, mint a felvezető rész. Attilát, aki az első részben előbb apród, majd fegyvernök, itt már kemény, több csatát megélt lovagként látjuk viszont, aki csaknem olyan keserűvé vált már, mint a nagybátyja, és akit szinte élő legendaként tisztelnek a bajtársai. Attila Anjou Károly oldalán tér vissza a történetbe, így a királyról is még több, úgymond testközeli információt kaphat az olvasó. A második kötet egy igazi háborús regény lesz, amely rögtön egy csatajelenettel nyit, éjszakai merénylettel folytatódik, hogy aztán a Károly-párti sereg nekiinduljon Budának, és véres csellel foglalja vissza. Közben az ellenkirály Erdélybe menekül, ahol azonban a Szent Koronával együtt a vajda, Kán László kezére kerül. Franciaországban pedig megkezdődik a templomos lovagok elleni, mára legendássá vált harc, melynek végét jól ismeri a közönség. A rend elleni hajtóvadászat természetesen a magyarországi templomosokat sem kíméli, így a második kötetben Attila nehéz választás elé kerül: vagy esküszegőként marad a király oldalán, vagy kegyvesztettként, egy üldözött rend tagjaként tér vissza nagybátyjához. Ezzel a regénnyel le is zárul a Non nobis, Domine, de több sorozatot is tervezek a magyar középkorba. A Bátorok egy négykötetes regényfolyam lesz Bátor Vilmos és Attila felmenőiről (kötetenként egyről), mely a tizenharmadik századon vonul végig, és a Magyar Királyság mellett a Szentföldet is bemutatja. Ezután jön a hatkötetesre tervezett Anjouk, mely terveim szerint végigmegy csaknem a teljes tizennegyedik századon, és ott kezdődik, ahol a Non nobis, Domine véget ér.

Mennyi kutatómunkát emészt fel egy ilyen könyv? Mennyi a történetben a korhű dokumentarisztikus leírás és a mese?
Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a korral, és felvázoltam magamban a regényt, még magam sem gondoltam volna, hogy három és fél évet vesz igénybe csak az első kötet megírása. Mindenki sejtheti, hogy ezek az évek nem kizárólag gépeléssel teltek; rengeteget kellett olvasnom a korról, a szokásokról, a vallási életről, a lovagi nevelésről, és persze a tizennegyedik század trónharcairól. Minden szakkönyvre – melyeket tisztességesen felsorolok a függelékben – jutott még vagy száz írás az interneten, különféle magazinokban, történelmi folyóiratokban, nem beszélve azokról a regényekről, filmekről, különféle videókról, melyeket még elolvastam, végignéztem annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ismeretet szippanthassam magamba a középkorról. Ez vette el a legtöbb időt, és persze előfordult, hogy a történelmi hitelesség érdekében, egy utólag felfedezett aprócska adat miatt át kellett írnom az első száz oldalt, vagy teljesen átdolgozni az aprólékosan összeállított cselekményt. Az is nehezítette a munkát, hogy én eddig a pár nap, legfeljebb pár hét alatt játszódó regényekhez voltam hozzászokva, így külön kihívás volt egy olyan történetet megírni, mely több évtizedet ölel fel, és melyben a szereplők valóban komoly változásokon mennek át, sokat fejlődnek. A válaszomból sejthető, hogy a regény java része korhű, hiteles. A szereplők zöme természetesen kitalált figura, így életük, kalandjaik tulajdonképpen egy mese részei, de a háttér, az őket körülvevő világ, az életüket gyakran befolyásoló események valóban megtörténtek – amik mégsem, vagy nem pontosan úgy, azokat mind egy szálig jelzem az utószóban.

Magad is hangoztatod a Sub Rosában, hogy a templomosokról nagy adagban van legenda és a kitaláció. Hogy lehet mégis valós forrásokhoz és támpontokhoz jutni?

Nehezen, mivel nem csak az internet, hanem a könyvpiac is tele van spekulációval, légből kapott „dokumentumokkal”. Nem tudok erre jobb orvosságot, mint azt, hogy rengeteget kell olvasni, nem csak a templomosokról, hanem a középkorról úgy általában, és az ember hamarosan megérzi, megérti, el tudja dönteni, mi áll közelebb a valósághoz, és mi az, ami inkább fikció. Aki valóban alapos, hiteles, nem mellesleg gazdag képanyaggal ellátott munkát szeretne olvasni a templomos lovagokról (és a többi egyházi lovagrendről), annak tiszta szívvel ajánlom Hunyadi Zsolt és Pósán László könyvét, a Krisztus katonáit, illetve Hunyadi Zsolt másik munkáját, A keresztes háborúk világa című könyvet. Nem hagyhatom ki a felsorolásból Molnár Máté hiánypótló munkáját, A templomos lovagrend alkonyát sem. Emellett, amit kifejezetten hasznosnak tartok a témában, az Helen Nicholson vékony, ám gazdagon illusztrált könyve, A templomos lovagok 1120-1312, Török József könyve, a Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon, Erdődy Jánostól a Keresztes lobogók alatt, illetve Barta Gábortól a Keresztesek áldott népe. Középkor témakörben alapmű Johan Huizinga A középkor alkonya című könyve, bónuszként pedig az sem árt, ha valami módon megszerezzük, és akár többször is átnyálazzuk a templomos rend reguláját.

Korábban Francis W. Scott név alatt publikáltál, most pedig már visszatértél "önmagadhoz", a Bíró Szabolcshoz. Mi volt az oka?

Umberto Eco két könyve (A rózsa neve és A Foucault-inga), a menyasszonyom és legfőbb kritikusom, Huszár Ágnes inspirálása, és az a tény, hogy rájöttem, komolyabb, maradandóbb munkákat szeretnék írni a strandra való ponyvaregényeknél. Remélem, a Non nobis, Dominével ez már sikerült.

A Csak Van zenekarból is ismernek sokan, amely úgymond fityiszt mutatott a kereskedelmi televízió tehetségkutatójának. Hogy megy a zenélés?

Köszönjük, jól vagyunk. Tavaly jelent meg első nagylemezünk, a Mindennek a teteje, megünnepeltük az együttes fennállásának tizedik évfordulóját, koncertezünk, próbálunk, új dalokat írunk, és eltökélt szándékunk két-három év múlva újabb nagylemezt kiadni.


Keszegh Béla
Bumm.sk
(2012. április 17.)