kedd okt. 16

Székirodalom (riport)

A dunaszerdahelyi születésű író, Bíró Szabolcs, a székirodalmi könyvturné keretein belül 2018. április 13-án tett látogatást a lévai Reviczky Házban.

A rendezvény alaphangját Gába Zsuzsanna zongorajátéka adta meg. A Lévai Magyar Dalárda karnagya egy Chopin-keringőt, majd egy Judy Garland-szerzeményt adott elő. Az érdeklődőket ezután Puksa Magdolna, a Reviczky Társulás Irodalmi Szakosztályának vezetője köszöntötte, majd átadta a szót Németh Péternek, aki először az írói pályakezdésről faggatta a 29 éves Bíró Szabolcsot.

„Első könyvemet 2007-ben adtam ki; akkor még krimiírónak készültem, ugyanis kamaszkorom krimitörténetek és bűnügyi regények olvasásával telt. Ezeknek a bűvöletében éltem, de tulajdonképpen már egész kisgyermekkoromban „megfertőződtem” a magyar középkor és a történelmünk által. A családommal hétvégenként nagyon sokszor várakhoz, kastélyokhoz mentünk kirándulni. Ha az öcsémmel kint játszottunk az udvaron, biztos, hogy fakardokkal vívtunk. Az első olvasmány- és filmélményeim is mind a lovagi erények és úgy általában a középkor köré épültek. Ott volt ezek között természetesen az Egri csillagok is, de a filmek közül említhetném a Rettenthetetlent vagy az Excaliburt. Ezek a történetek idővel sokkal erősebb hatásúaknak bizonyultak, mint a kamaszkoromban elfogyasztott sok-sok krimi. Több olyan behatás ért, amelyek pont jókor jöttek, és átformálták a gondolkodásomat. Ezek közül talán az első igazán fontos Umberto Eco A rózsa neve című regénye. Ez az olvasmányélmény fenekestül felforgatta a gondolkodásomat…”

Bíró Szabolcs első hat kötete Francis W. Scott álnéven jelent meg. Ezekben a történetekben már bizonyos mértékig megmutatkozott, hogy a szerző fogékony a történelem iránt, bár ekkor még nem voltak tetten érhetők a későbbi kiforrott történelmiregény-író stílusjegyei.

„2010-től már a saját nevemen jelennek meg a kötetek. Az első ilyen könyvem a Sub Rosa volt, amely egyfajta határátmenetet képez két műfaj között, hiszen jelenkorban játszódó krimi, de jelen van benne a középkor is, mivel a történelem rejtélyei után nyomoznak a főszereplők. 2012 óta szinte kizárólag történelmi regényeket írok, most például az Anjouk-sorozatot. Ötödik részének kéziratát két hét múlva fogom leadni a kiadónak” – foglalja össze a székirodalmár Bíró Szabolcs, aki izomsorvadás okán 17 éves kora óta kerekesszékes.

A szerző talán legfontosabb műve a Non nobis Domine, melyen – a kutatómunkát és a későbbi újraírást is beleértve – összesen nyolc évig dolgozott. Elmondása alapján ez a mű számít a monumentális Anjouk-sorozat előzménykötetének.

„A magyarországi Anjou-korról szól. A regényben Anjou Károlynak – akit ma már inkább Károly Róbertként ismerünk – és fiának, Nagy Lajosnak a korát dolgozom fel. A Non nobis Domine javarészt az Árpád-ház kihalása utáni időszakban játszódik, amit interregnumként ismerünk. Ennek az utolsó nagy jelenete az 1312-es rozgonyi csata. Amikor a Non nobis Domine végére jutottam, akkor már tudtam, hogy írni fogok még erről a korszakról. Eredetileg „csak” hat kötetben gondolkodtam, majd ez a terv tovább bővült tízre, most viszont már látom, hogy összesen 15 kötetbe fog beleférni, ami tulajdonképpen öt trilógiaként is olvasható. Mivel a Non nobis Domine című könyv az előzménytörténet, így az Anjouk rendhagyó módon nem az Anjou-kor elején kezdődik, hanem 1321 tavaszán, egy igazán sorsfordító eseménnyel, Anjou Károly leghatalmasabb belföldi ellenfelének, Csák Máté tartományúrnak a halálával. Az első három kötet csupán három évet ölel fel, a belháború utolsó három évét, rengeteg fiktív szállal kiegészítve. A feszültséget és a dramaturgiát úgy adagoltam, hogy három kötetenként másféle hangulattal is találkozhat az olvasó; az elbeszélés ritmusa is változik, és nagyon fontos, hogy az Anjou-kornak a kisebb korszakait próbáltam három kötetenként megjeleníteni.”

Bíró Szabolcs az – Athenaeum Kiadó gondozásában megjelenő – Anjouk első és ötödik kötetében is ír lévai vonatkozású eseményekről. Szó van többek között Léva várának Anjouk általi megszerzéséről Kistapolcsányi Gyula várnagy idejében. Természetesen említést tesz Zách Felicián idősebb lányának, Sebének a sorsáról is, akit éppen a lévai várfalnál fejeztettek le. A helyi legenda szerint Sebe lelke még mindig visszajár a várfalak közé…

A korábban a Csak van nevű zenekar énekeseként is megismert íróra olyan nagy hatással volt egy 2013. márciusi egri látogatás, hogy elhatározta, könyvet ír, melynek helyszíne éppen Heves megye székhelye lesz. Az így megszületett Elveszett csillagok című ifjúsági regény „az első nagy kaland és az első nagy szerelem története, ami egyszerre szól egy agyafúrt művészettörténeti nyomozásról és egy zárkózott fiú emberré cseperedéséről”.

Németh Péter az írásfolyamat kulisszatitkairól is kérdezte Bíró Szabolcsot, aki elárulta, hogy bizony ilyenkor gyakran nem érzékeli az időt: „Van olyan, hogy azt hiszem, egy oldalt írtam tíz perc alatt, de amikor kizökkenek a történetből és visszagörgetek, kiderül, hogy öt oldalt írtam, és két óra is eltelt. Vannak bizony olyan részek is, amelyek egy szoborhoz hasonlatosak: izzadva kell kalapálni és faragni. Nálam a legtöbb része az írásnak úgy zajlik, hogy tulajdonképpen nem is a kezeimet és a klaviatúrát látom magam előtt, hanem szó szerint olyan, mintha egy videojátékban lennék benne, vagy mintha egy film főszereplője lennék. Így történik meg, hogy ilyenkor néha elfelejtek ebédelni…”

A beszélgetésből kiderült, hogy Szabolcs nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ötéves kisfiával, Bencével is tudjon minőségi időt tölteni: „Lelkiismeret-furdalásom van, hogyha azt mondom a fiamnak, hogy most nem tudok menni legózni, mert írnom kell. Nem akarom azt, hogy a fiam úgy nőjön fel, hogy egy olyan kép éljen benne rólam, hogy mindig ott ülök a dolgozószobámban és írok…”

A Szent György Lovagrend felavatott tagja reményét fejezte ki, hogy az általa írt könyvek nem csak addig hatnak az emberre, amíg olvassa őket. Hogy nem csupán arra jók, hogy elmeneküljünk általuk a jelenünkből, és kalandot éljünk át. Bízik ugyanis benne, hogy el tudja érni azt a hatást, azt a minőségi fokot, ahol könyvei az olvasóval maradnak, és a hétköznapokban is tudnak belőle meríteni, sőt példát tudnak belőle állítani maguk elé.

Kaszmán Zoltán
Múzsa – a kultúra világa
2018. április 14.