szerda máj. 24

Bíró Szabolcs: Anjouk a XV. Győri Könyvszalonon (beszámoló)

A XV. Győri Könyvszalon pódiumszínpadán november 6-án, pénteken délután került sor a 15 részesre tervezett Anjouk című regényfolyam első két kötetének (Liliom és vér, Lángmarta dél) könyvbemutatójára, amelyen Szilvási Krisztián beszélgetett az íróval, a felvidéki Bíró Szabolccsal.

A társalgás elején kiderült, hogy Bíró Szabolcs írói pályafutását 2007-ben Francis W. Scott néven írt krimikkel kezdte. Akkoriban még divat volt álnéven írni olyan regényeket, történeteket, amelyek be nem járt helyeken, nem igazán ismert környezetben játszódnak. 2009 őszén érezte úgy az író, hogy ebből a körből ki kell törnie. Ma is vállalja ezen írásait, de arra kér mindenkit, hogy pályafutását, írói tehetségét ne ezen művek alapján ítéljék meg.

A legnagyobb hatással Umberto Eco és későbbi felesége, Ágnes voltak rá, akik ráébresztették arra, hogy mennyire másképp is lehet a kultúráról és az írásról gondolkodni. 2010. január 1-jén tudatosan indított immáron saját nevén weboldalt, ezzel is jelezve, hogy ettől az időponttól kezdve korábbi munkásságához képest új témák érdeklik, megváltozott a hozzáállása és a stílusa is. Rögtön az induláskor ezen az oldalon publikálta Az ötödik parancsolat című kisregényét. Az új oldal elindítása, a profilváltás olyan jól sikerült, hogy a szlovákiai média „Bíró Szabolcs megölte Francis W. Scott-ot” címmel jelentette be a tényt, ezzel a hangzatos címmel még a politikai híreket is sikerült lekörözni.

A Sub Rosa című kultúrtörténeti krimije, thrillere 2010-ben jelent meg először. Azonban a krimi műfajától végképp búcsút vett a szerző a 2012-ben megjelent két kötetes Non nobis, Domine című írásával, amely műfajilag egyértelműen a történelmi regények közé sorolandó. Az Árpád-ház kihalását megelőző és azt követő években játszódó regény az Anjou regényfolyam előzménye. A beszélgetőtárs azon kérdésére, hogy sejtette-e ezen műve írásakor, hogy ekkora regényfolyammá terebélyesedik az eredeti írásmű, Bíró Szabolcs elárulta, hogy cseppet sem gondolta volna a kezdetek kezdetén.

A következő kérdés, hogy mennyire lehet hiteles egy olyan történelmi regény, amelyet nem történész ír, mekkora kutatómunka előz meg egy ekkora vállalkozást. Bíró Szabolcs elmondta, hogy 2008 óta kutatja az Anjou-kort. Azóta tanul, azóta folytat előtanulmányokat, számos, a témával foglalkozó szakkönyvet elolvasott már, például az Anjouk első kötetének megírása előtt 8 újabb szakmunkát, a második kötet előtt pedig további 5 újabb tudományos művet dolgozott fel. Elárulta azt is, hogy úgy érzi, minél többet tanul erről a korról, annál kevesebbet tud. Véleménye szerint mindenképp óriási felelősség hárul az íróra a hiteles szakirodalom kiválasztásában, mivel számos történelmi regényt olvasó ember ezekből a művekből akarja megismerni, megtanulni a történelmet, egy adott kor történelmét.

A beszélgetés folyamán képet kaphattunk arról is, hogy egy-egy újabb kötet megírását milyen munkálatok előzik meg. Minden egyes folytatás előtt újra átolvassa az adott rész időszakára vonatkozó szakkönyveket, szakkönyv fejezeteket. Egy füzetbe kiírja a lényeges eseményeket, ezután pedig már számítógépen készíti el a részletes szinopszist fejezetekre, sőt epizódokra lebontva. Ezt követi a regény megírása, egy-egy kötet 3-5-6 hónap alatt készül el. Magát a regényt azonban a karakterek és a köztük lévő interakciók működtetik.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy maga a szerző mennyire azonos Bátor Attilával, a regények főhősével, valamint, hogy a többi szereplőt mennyire mintázta saját családtagjairól, mennyire okozhat ez számára nehézséget, ha a történetek szövése folyamán a szereplőinek valamely negatív eseményeket kell átélniük. Bíró Szabolcs elmondta, most már van annyira profi / hivatásos író, hogy sem a főhősben, sem a többi szereplőben nem önmagát és környezetét ábrázolja, bár a főhős szerelmét, feleségéről, Ágnesről nevezte el. Hősszerelmes korszaka hajnalán íródott a Non nobis, Domine, de az Anjouk regényfolyamánál azonban már ettől is sikerült elvonatkoztatnia. A két szereplő kisfiának pedig édesapja neve után adta a Szilárd keresztnevet. Ennyi a családi vonatkozása a regényeknek, így minden szereplővel mer keményen bánni a történetszövés folyamán.

Bátor Attiláról Bíró Szabolcs még elmondta, hogy a középkorász történészek nem szeretik ezt a karaktert, mert az ő szemükben nem középkori ember, ellentétben például Lackfi Istvánnal, aki mikor meg kell ölni emberek tucatjait, azonnal képes a tettek mezejére lépni. Ezzel szemben Bátor Attila nem úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, inkább a felvilágosodás korának embertípusát személyesíti meg. Bátor Attila az első kötetben „szélsőségesen” pozitív hős, Szilvási Krisztián felvetése ennek kapcsán az volt, hogy nem hordozza-e ez a jóság azt a veszélyt magában, hogy a karakterrel azonosuló olvasók kiábrándulnak, ha a későbbiek folyamán bármiféle negatív tulajdonságokkal ruházza fel őt a szerző. Bíró Szabolcs szerint senki nem születik szentnek, szerinte sokkal izgalmasabbak azok a regényhősök, akiknek kiderülnek gyarlóságaik, gyengeségeik, negatív tulajdonságaik, ezáltal válnak izgalmasabbá, három dimenzióssá. Őt, mint írót, az emberi sorsok érdeklik, és nem hősi eposzt akar írni tökéletes főhősökről. Az író feladata pedig az, hogy az olvasót akkor is a főhős pártjára állítsa, ha épp valami negatívum derül ki róla.

Ezután az író egy nagyon érdekes gondolatot vetett fel, amelyre átlagolvasóként nem is gondolunk: a 20. századi nagy háborúk kapcsán szokás csak arról beszélni, hogy a csatákból a katonák milyen lelki sérülésekkel tértek haza. Tervei szerint regényeiben megjelennek majd a középkori lovagok harcokban szerzett traumái is, például olvasott olyan történetet, hogy egy harcból hazatért középkori katona a konyhán meghallott késfenéstől idegrohamot kapott.

Bíró Szabolcs azt is elmondta, csak remélni tudja, hogy regényeinek van mélysége, az pedig az olvasók és a kritikusok feladata, hogy eldöntsék, van-e annak súlya, amit ő csinál. Napjainkban Bíró Szabolcsot a média sokszor középkori lovagokhoz hasonlítja. Ennek kapcsán elárulta, hogy nemesi családból származik, ezért úgy véli, nem kell ahhoz senkinek sem páncélt öltenie, hogy lovagiasan, lovagként viselkedjen. Ez egyfajta szellemiség, eszmeiség. Családi örökségként úgy gondolja, hogy cselekedeteinek mozgatórugói azon nemesi értékek, elvárások, amelyek mentén felmenői is éltek és viselkedtek.

A kötetbemutató lezárásaként elhangzott, hogy kb. 7-8 év, mire az Anjouk regényfolyamával végez, ezért a beszélgetőtárs rákérdezett az író hosszú távú terveire is. Bíró Szabolcs elmondta, hogy még számos történelmi téma érdekli, például az új tudományos eredmények miatt a korai Árpád-kor, a honfoglalás és a kalandozások kora, de ugyanilyen érdekesnek találja azt a kérdést is, hogyan éltek egymás mellett a hétköznapokban a magyarok és a törökök a 150 éves megszállás idején, vagy családjának 20. századi története is szolgálhat majd regénytémaként.

Ősze Mária
Győri Szalon
2015. november 9.